"Itthon vagyok" - Színészélmények

Az utolsó magyar - 2014. április 6.

Nincs többé szíved, mi engem befogadna. Helyem elfoglalja a nagy költőnk fia, ő tölti be vágyad, se reményed. Érzem én és tudom, hogy álmom zátonyra futott, nem kívánod ölelésem s csókom, mely nőként tartott ébren...

 

DSC_5595.jpg

 

,,Zoltán! Én szeretlek tégedet, úgy e, mint egy édes fíjjamat." Nincs harag szívemben, nem harcolok már. Utad szabad, nem vagyok akadály. Békélj meg apáddal, békélj meg sorsoddal. Éltedben minél több a gyűlölet és a harag, úgy kevesebb a boldogság, mi marad. Fiatal vagy még, most kell döntened, mi legyen a több, s mi a kevesebb....

Róza! Csodás lány vagy és naiv. Önzetlen szerelmed nem ide való, itt nem értékelik. Bájod fontosabb, mint a szíved, a jövőbe tedd a hited...

Broniszlava, mikor isten a nőt teremtette, pont ilyennek képzelhette. Minden mi nő, ott lakozik benned, észből és logikából többet is teremte. Úgy tűnik, te vagy a megoldás. Szerencsés az a fura nevű Béla, hogy szívedet magáénak tudhatja. Tán tényleg a jövőből jöve? Van neki ez a mije, ami mindenféle titkokat rejt, s megmondja, mi legyen a terv. Azt mondja fogjunk össze, s legyen fegyver a kezünkbe? Ragadjuk torkon a gonoszt, s gyilkoljunk le minden oroszt? A kommunizmusnak nincsen jövője?

Hallod ezt Golgota? A keserves mindenedet! Elvetted hazámat, asszonyom és lányom, s most még az életem is akarod? Már nincs miért élnem, ha kell, ingyen is odaadom. De azzal a tudattal halni meg, hogy te és a magad fajták ettől csak többek lesztek, még átgondolom.

Mi lenne, ha az álmom valóság lenne, és sohase érne véget? Vagy mi lenne, ha Isten a valóságban is megjelenne, és azt mondaná: -Idegen! Mindig is szerettelek, de most te vagy a legfontosabb nékem.- Hinnél neki? Ugye nem. Mindig is hitetlen voltál, csak a teremtőbe bíztál. Istent tagadtad, pedig a kettő az egy. Anyád utolsó ölelése éltet. Apád utolsó kézfogása biztat. Asszonyod utolsó csókja hiányzik. Lányod utolsó göndör nevetése a szíved dobbanása. A félbehagyott mese folytatódott, erre vágytál. Vagy mégsem? A körülmények megváltoztak? Minden halott. Ébredj! Még dolgod van! Hallod idegen? Tartozol, hát törlessz! Megmásztad a hegyet, jártál a felhők felett. Az már majdnem a mennyország. Vagy mégsem, mondtad, és visszafordultál. A pokol következett, ott sem érezted, hogy megérkeztél. Újra továbbmentél. Csizmád elkopott. Talpad véres cafatokban. Itthon vagy. Már vártunk! Pihenj, aludj, őrizzük álmodat, s ha felébredtél, tedd amit tenned kell...