A héten olvashattok beszámolót a pénteki Hamlettek kubja 2.0-ról (amin halálra nevettük magunkat), M.Máté is eszmét futtat majd, Attila spoilerez, Tia analizál. És lesz egy szokatlan dobásunk is hamarosan. Egy performansszal állunk majd elő különböző budapesti helyszíneken az online gyűlöletbeszéd elleni küzdelem jegyében. Nemes ügy. El is mesélném, hogy ért minket ez a remek feladat.

Tulajdonképpen én keveredtem bele először, azzal, hogy gyakornokoskodni kezdtem a Prospesct Műhely Alapítványnál, ahol a több más európai országban is futó "I don't #masturhate" kampány szervezése az egyik legújabb projekt. Ez azért egy nagyon hasznos kezdeményezés, mert pont egy olyan területet (internet) céloz, és egy olyan korosztályt (15-25 évesek), ahol és akik körében sajnos egyre inkább elharapózik a gyűlöletbeszéd, pláne, hogy egy olyan arc nélküli közegről beszélünk, mint amilyen a web. Itt név nélkül sokan úgy érzik, hogy olyan hangot is megengedhetnek maguknak, amit amúgy élőszóban sokan hamarabb elítélnénk.

Ezen a ponton pedig egy hatalmas tévedésbe ütközünk. A szavaknak ugyanis önmagukban erejük van, akár kimondva, akár leírva. A nagy közös nyilvános diskurzushoz és annak fő motívumaihoz minden egyes megnyilvánulás, komment, poszt, tweet hozzáad. És ha a neten egyre több és több, kirekesztő, rasszista, gyűlölködő tartalommal találkozunk, azok a fejünkben egy idő után normalizálódhatnak. Amíg még nem tartunk itt, nagyon fontos, hogy felvegyük a küzdelmet a gyűlölködők kútmérgezése ellen.

Ebbe a küzdelembe pedig bárki beszállhat, aki kicsit is magáénak érzi az ügyet. A Fészek a színház eszközével veszi ki a részét a munkából, és hamarosan különböző forgalmas pesti helyszíneken csinálunk majd fészkesen vicces szösszeneteket, melyekkel a gyűlölet értelmetlen abszurditását próbáljuk megmutatni. Érdemes lesz nyitott szemmel járni egy bizonyos forgalmas bevásárlóutcán, egy bizonyos központi könyvtár környékén és egy bizonyos metrócsomópontnál is. Mi ott leszünk köztetek. A pontos időpontot szivárogtatjuk.

Ha egyszer ebben a világban megfordulna a sodrás, és az Ördög odabaszna a Jóistennek, és az igazság is átkerülne egy másik erkölcsi értelmezésbe, s azt tehetnénk, amit akarunk, akkor kinyírnánk minden cigányt. És zsidót, meg négert, meg ázsiait. És békesség lenne. Egy darabig. Mert csak összezördülnénk valamin, nem? De találnánk felelőst, azt nem vitatom. Kinyírnánk az amerikaiakat, a dél-ameriaiakat, a mexikóiakat, az ausztrálokat a sok birkájukkal, meg a franciákat a csigáikkal. És a belgákat főleg! Aztán a finneket, hogy ne ugráljanak a közös nyelvünkkel! Meg az oroszokat is, mert hangos parasztok mind. A végén csak magyar maradna. Akkor megnyugodnánk végre. Egy darabig. Körülnéznénk, aztán kinyírnánk minden kommunistát. Meg liberálist. Az összes szemüvegest, mert azok csak okoskodnak. És a sántákat, vakokat, bolondokat, öregeket, mert azokra mi szükség? Azután a gazdagokat, azok mind rohadékok. Az ellenőröket, vasutasokat, és minden egyenruhást. Csak rendőr maradjon, mert arra szükség van! Nem lennénk akkor már sokan, száznegyvennégyezren. Jól meglennénk együtt. Egy darabig. Mert olyan nincs, hogy ne találjunk még kinyírni valót! Mondjuk a barnaszeműeket. Meg a sötét hajúakat. A vörösöket is. A magasakat és kicsiket. Aztán a nőket. A végére százan sem maradnánk. De akkor meg már mindenki gyanús lenne! Kinyírnám az összest. És csak én maradnék. Egyedül. Mert ilyen az emberi természet. Addig gyilkol, amíg van kit. De azt mondom, hogy az nem jó. Egyedül lenni. Ezért inkább maradjon mindenki úgy, ahogy van. Elviselem. Nem becsülöm, de elfogadom. Mindet. Mert nem olyan belügyes vagyok, aki nem tud ebben hinni. Csak kissé bizonytalankodom néha. Elgondolkozós fajta lettem. Olyasmi. (Pista, a rendőr monológja - részlet Cziczó Attila: Romantika c. abszurdjából)