A jelenlegi - s úgy tűnik, egyre inkább állandó - blog főszerkesztőnk, M. Máté megkért, hogy készítsek Pánczél Eszterrel egy interjút. Remek ötlet, hogy megismerje a közönségünk, ki is ő, ugyanis nemsokára társulatunk legújabb tagja lesz. Személyesen egy szót nem váltottunk még eddig. Kicsit érdekes és furcsa helyzet ez: egyből egy hosszabb interjúval kezdjük a megismerkedésünket.

Annyit tudok rólad, hogy egy nap besétáltál a színházba, bemutatkoztál, és elmondtad: csatlakozni szeretnél hozzánk. Mesélj erről kérlek!

Együtt forgattam egy vizsgafilmben Barabás Tamással, és ő küldött nekem mindig Fészek Színházas előadásokról meghívót, hogy menjek, nézzem meg. Sajnos, amíg iskolába jártam, nem tudtam, nem volt időm megtekinteni egyet sem. Viszont körbenéztem a honlapon a színházról, és felkeltette az érdeklődésem, így mikor elvégeztem az iskolát, besétáltam, és megkérdeztem, lehet-e itt játszani.

Mi volt az első benyomásod a helyről, vezetőkről, társulatról?

Azt hiszem, a társulat összes tagjával még nem sikerült találkoznom. Az első benyomásom pedig az, hogy ilyen helyen még sosem jártam. Ezt pozitív értelemben értem. Elsőre az látszott, hogy itt színház- és művészetkedvelő emberek vannak egy helyen, akik nagyon szeretik ezt csinálni, és hogy mennyire különbözőek is valójában. Mikor először beszéltem Attilával, egy nagyon nyitott és érdeklődő embert láttam, ahogy pedig kezdtem egy kicsit időt eltölteni velük, az tűnt fel, hogy a többi itt dolgozó emberke is ilyen habitussal rendelkezik. Nekem ez nagyon tetszik. Ritkán látni ennyi kitartó és egy célért közösen küzdő embert.

Térjünk át rád! Nagyon leegyszerűsítve kérdem: ki is az a Pánczél Eszter?

Pánczél Eszter egy 22 éves lány. Aki néha bolond, néha kétségbeesik, és néha eltéved az életében, de küzd, hogy egyszer színpadon kereshesse kenyerét. Nem igazán tudja még ki is ő maga, bár rajta van, hogy tisztában legyen saját és környezete kilétével, milétével. A pszichológia és a lélektan a fő életeleme, ha talál egy beszélgetőpartnert ebben a témában, olyan boldog, mintha a színpadon állna. Nem igazán szeret magáról beszélni.

Inkább beszéljenek helyetted a karaktereid, színpadi jelenléteid?

Inkább beszéljenek a hozzám közelállók vagy barátok. Csak ők tudnak teljes képet adni rólam, ők látnak kívülről. A színpadi karaktereim nem nagyon tudnak mesélni rólam, eddig csak iskolai szerepekben tűntem fel, a karakterek nem igazán hasonlítottak rám.

Mikor került képbe a színészet?

Még gimnáziumban. Egy ének- és dráma tagozatos suliba kerültem, és ott ismerkedtem meg ezzel. Annyira megtetszett, hogy továbbléptem, hogy csak ezt tanuljam.

Milyen gondolataid voltak, hogy képzelted el a színészetet, amikor nekikezdtél, és most hogyan látod ezt a munkát?

Igazából még nagyon naiv voltam, és nem volt semmilyen elképzelésem erről. Vagy talán csak annyi, ami mindenkinek: „hú biztos könnyű és mennyi élmény és de jó”. Azóta ez változott. Rá kellett jönnöm, hogy nagyon nagy munka, rengeteg szorgalom és kitartás. Kemény munka. Persze abszolút nagy élmény, mert egy teljesen új világ tárult ki előttem, ami még inkább tetszett, mint azelőtt.

Tudom, hogy a Gór Nagy Mária Színitanodánban végeztél. Volt más alternatívád a színészeten kívül?

Ha le tudnék ülni tanulni, és lenne hozzá türelmem, a pszichológia lett volna még a másik, valamint a rendezvényszervezés.

Milyen karaktertípus vagy?

Szerintem a tipikus naiva, már csak a kinézetem miatt is.

Bosszant ez?

Egy kicsit. Nem szeretnék mindig ebben az ártatlan kislány szerepben tetszelegni.

Hogy képzeled el a színészi pályádat? Vannak álomszerepek, álomrendezők? Szabadúszóként vagy társulati tagként szeretnél játszani?

Álomszerep sosem volt. Inkább csak annyi, hogy nagy kihívás legyen. Alföldi Róbert az, akivel nagyon szeretnék együtt dolgozni. Szeretnék társulati tag lenni egy színházban, a szabadúszás annyira nem tetszik.

Milyen színház stílus áll közelebb hozzád?

Igazából ezen még nem gondolkodtam, azt hiszem, egy kis színház lenne a legjobb. Azért is, mert elég családias környezet uralkodhat ott.

Teljesen laikusként kérdem: a suliban megtanították nektek, hogy konkrétan hogyan kell karaktert építeni?

Ez egy nagyon jó kérdés. Ha lehet, nem válaszolnék rá.

Hogy néz ki a sorsotok, a sorsod az iskola elvégzése után?

Kinek hogy. Bár azt gondolom inkább, sehogy, és mindenki próbál a civiléletben munkát találni, hogy ne haljon éhen. Nekem így. Nyilván igyekszem a színházba is bekerülni, de először kell a munka, hogy legyen miből megélni.

Hogy próbálkozol? Eljársz castingokra? Mennyire jársz sikerrel?

Castingokra járok és beadom az önéletrajzom színházakba. Egyelőre a filmes castingok tűnnek sikeresebbnek, bár ez sem 100%-os.

Melyik áll közelebb hozzád: színház vagy film?

Sokan kérdezték már. Nem tudnék dönteni. Talán megköveznek érte (valaki biztos), de a színház nagyobb kihívás, közben a filmezés világa meg fantasztikus.

Most már hivatalosan, a Máté által rendezett hamarosan készülő újabb fészkes előadásban való szereplésre lettél felkérve. Mit érzel ezzel kapcsolatban?

Húúú... nagyon várom, nagyon kíváncsi vagyok. Máté elmondta nagyvonalakban, hogy miről van szó, és hogy hogyan fog kb. kinézni. Borzasztóan tetszik, türelmetlenül várom a próbák kezdetét. Már csak azért is tetszik, mert végre nem egy naiva szerep.