Az évszakok váltották egymást, egyre gyakrabban. Megtanultam gondoskodni az állatokról, reggel, délben, este. Közben a növényekről is megtudtam mindent, amit egy jó gazdának tudnia kell. Nagykorú lettem.

Szerény de ünnepélyes vacsora várt rám. A gyertyák fényében apát és anyát láttam. Újra boldog voltam. Nagybátyám bizonytalan hangon, szavakból próbált mondatokat formázni. A jövőről beszélt, a múltról továbbra is hallgatott. Meg kell nősülnöd, aztán elmégy katonának, mert csak így válhatsz ténylegesen férfivá. A nászéjszaka szörnyű volt, a háborút, többnyire kórházban töltöttem. Végül leszereltek. Újra a tanyán voltam "férfiként". A feleségem, gyönyörű gyereket szült, négy hónapra. A marseille-i zöldséges mindennap benézett hozzánk, én viszont nem értettem, hogy miért. Míg egy nap, újra egyedül maradtam. Párizs tárt karokkal várt rám. Rögvest találtam szállást, másnap munkát is. Egy bank biztonsági őreként.Szoros ölelést éreztem. Ez a város befogadott és szeret engem. Így múltak az évek és az évtizedek, míg egy reggel az isten, minden bizonnyal, másfelé nézett.....