A nyár Okuláréval köszöntött be a Müszibe, és szerencsére az időpont nem akadályozta meg, hogy ismét egy jó hangulatú estét töltsenek együtt művészek és művészetkedvelők. Sőt, az idei esték közül talán ez sikerült a legjobban, egyrészt a művek, másrészt a hangulat miatt. Ezúttal a téma is könnyedebb volt: Flört.

Most tizenöt város vett részt, ezek közül Dunaszerdahely új résztvevőként, ők nem minden darabot olvastak fel, így tizennégy város szavazataiból állt össze az eredmény. 

Be kell, hogy valljam, a részvételem a hetedik Okulárén bizonytalan volt. Ennek nagyon szomorú oka van, amibe most jobban nem mennék bele, de végül úgy hozta a szerencse, hogy bár lélekben egyszer már lemondtam róla, hogy ott leszek, mégis be tudtam kapcsolódni az első és a második felolvasás között.

Az első felolvasásról az előbb említett szomorú esemény miatt sajnos lemaradtam, így Szűcs Zoltán Flört című írásáról a KB 35 Inárcs előadásában sajnos nem tudok véleményt mondani. A megfelelő pillanatot kivárva aztán sikerült beülnöm, pont mielőtt a Fészek Színház előadta A schwartzwaldi-t, Terék Anna írását. Társulatunk egyetlen Barabás Tamása már eddig is oszlopos tagja volt a projektnek, neki köszönhetően most bekerülhetett az előadók közé Andai Kati, Jendrics Ancsi és Cziczó Attila is. A tőlük megszokott erős színpadi jelenléttel, az ezt megtámogató laza iróniával és jól adagolt túljátszással adták elő a négyszereplős művet.

Mintha Terék Anna több dologról is akart volna írni: a szülőktől való elszakadásról, a gyerekek elengedéséről, a pártalálás nehézségéről, a „pesti művészek” sokszor kiúttalannak tűnő hétköznapjairól. Mindezt persze kellően abszurd módon tálalta: az otthonülő polihisztor fiú nevében az anyukája ad fel társkereső hirdetéseket, ő megy el a randira, majd amikor már majdnem elérte állítólagos célját (azaz, hogy párt találjon a fiának), hirtelen pálfordulással lerombolja, amit eddig elért. A sok bemutatott téma közül nehéz volt eldöntenem, hogy melyik lehet vajon a legfontosabb, de a szöveg és az előadásmód végig alapot szolgáltatott a könnyed szórakozásra.

Az utolsó mű is hozott magával új résztvevőt, Valcz Péter is „okulárés szerző” lett. Róbi és Júci című írását az AKK STÚDIÓ tagjai: Deák Mónika, Korcsmáros András, Pintér Szilvia adták elő, kiegészülve ismét Barabás Tamással. Nekem, bár nem láttam mindhárom művet, ez volt az este kiemelkedő alkotása. Péter zseniális nyelvezetet talált ki, a Rómeó és Júlia jól ismert sorait ötvözte az internetes ismerkedés procedúrájával. Ez a mű provokálta talán a legtöbb ellentmondást, szembement egymással „a mai hülye fiatalok csak online tudnak érvényesülni, személyes kommunikációból egyes alá jár nekik” és „a fiatalok dilemmái és bizonytalanságai miden korban egyformák, csak az eszközök és a kontextus változik az évekkel” vélemény. Megoldás persze nincs, mindenki azt gondol, amit akar, én személy szerint azt, hogy jóval több üzenet volt ebben az írásban, mint hogy „interneten ismerkedsz, tinderezel, smileykkal kommunikálsz, buta vagy”. 

Szabó Kristóf természetesen ismét festett a felolvasások alatt, szokás szerint olyat alkotott, amiről lehet aztán sokat beszélni, művei maguk is az est meghatározó szereplőivé válnak. Végül holtverseny alakult ki, két nyertes is lett, Terék Anna és Szűcs Zoltán biztosan részt vesznek a következő Okulárén is. 

Az Okuláré egy verseny, de most nekem mégsem ezen volt a hangsúly, hanem a hangulaton és a találkozásokon. Még mindig el tudok ámulni, hogy milyen váratlanul és mégis természetesen tudnak összejönni a különböző társulatok és alkotói/baráti körök tagjai, és hogyan válnak eggyé pár órára. „Mindenki ismer mindenkit”, egyre gyakrabban mondogatom ezt, és egyre inkább látom, hogy tényleg így is van. Másmilyenek vagyunk, sok mindenről mást gondolunk, de ugyanazt akarjuk: alkotni, kommunikálni egymással, megmutatni a többieknek, hogy kik vagyunk és mit tudunk. Amellett, hogy folyamatosan új művek születnek kortárs alkotóktól, talán ez az Okuláré legnagyobb erénye. És ez többet ér bármilyen győzelemnél. 
Jó nyarat mindenkinek, kellemes alkotást és pihenést, folytatás ősszel.