Utoljára táboroztunk Zalamerenyén.

Fantasztikus, hogy kiből mit hoz ki egy tíznapos el- és összezártság távol a város zajától, a betontól, a fényszennyezéstől (látni Azt Az Eget, te jó ÉG!). A hazatérés után még vagy két napig egyáltalán nem találtam a helyem. Furcsa érzéskombináció kavargott bennem:…

Tizenegy év után eldőlt, hogy a "klasszikus" cziczótáboroknak vége. S a röhej, hogy ennek igazából örülök. Hiszen ez a mondat nem azt jelenti, hogy megszűnnek a nyári alkotó együttlétek, hanem azt, hogy osztódnak: egyre több és több lesz. De hogy is van ez? Háromszorosan…

Izgatottan utaztam Zalamerenyére. Csak arra tudtam gondolni, hogy mi lesz, ha nem fognak kedvelni, ha nem illek bele a társaságba! Megérkeztem, és egyből láttam, hogy itt minden korosztályból vannak emberek. Észrevettem, hogy ez a társulat olyan, mint egy nagy család. Egyből befogadtak.…

Hmm.. Merenye. Kár, hogy most voltunk utoljára ott, megszerettem ezt a helyet: kis falu, kevés ember; de nem is ez fogott meg igazán, hanem az a rengeteg élmény. Kíváncsian, izgatottan futottam neki a tábornak, és nem csalódtam. Tetszett, hogy mindig csináltunk valamit, és nagyon…

Négy év, öt tábor. Elfújta a szél. Méghozzá milyen gyorsan! Jó ég. Merenye egy pillanat alatt elszállt. Azt gondoltam, majd lapra vetem, melyik mennyire jó volt, de sajnos kudarcot kell vallanom már rögtön az elején. Ezt nem lehet rangsorolni. Nyilván az utolsó tűnik a legjobbnak,…

Szép volt, jó volt, elmúlt! Megszoktam ezt a helyet, mikor idén megérkeztünk, olyan gyorsan foglaltuk el a helyszínt, mintha haza értünk volna. Gyors kipakolás, pedig meddig tartott a be, cigi, kávé, szalonna, és elkezdődött! És már vége is lett. Gyorsan teltek a napok, mintha…

Azt hiszem én vagyok Ancsi, Attila és Attila fia után a legtöbb Cziczótábort megjárt veterán. Viszont aktív színjátszóként a legrégebbi. Cselőtepuszta után Zalamerenye egy nagy felüdülés. Van áram, víz, tehenek, egy pár ember és néhány éve még volt kocsma is. A…

Szerintem még az életemben nem dolgoztam annyit, mint idén a táborban. Ez inkább engem minősít, mint a tábort, de attól még így érzem. A munka volt előtérben, és mindenki kivette a részét belőle. 8 táboron keresztül végignézhettem, hogyan változott meg a prioritás a…

Képzelj el egy átlagos, forró nyári délutánt. Képzeld el, hogy hazaérsz, aztán lefekszel aludni...És azt álmodod, hogy tíz napot töltesz el valamilyen más, különös, földöntúli helyen, ahol nem történhet rossz, ahol minden olyan ideális, és mindenki együtt van, akit szeretsz.…

Csikket felszed, szemetet szed, pakol, mosogat, pucol, pakol, pakol, szemetet, csikket felszed, csikket felszed, pakol, pakol, pokol. Napos vagyok. De nem az a mindenre elszánt, ügyes, szorgalmas fajta. Nem. Én az a lusta, álmos, utálom ezt csinálni fajta vagyok. De mindegy, csinálom, mert…

Tegnap jöttünk haza a táborból. Egy melankolikus vasárnap este után pedig ideje nagy levegőt venni, összeszedni magunkat és nekivágni a hétnek egyenesen előre nézve – közben titokban hátra-hátra pillantva. A héten régi táborozók és (a fináléban szó szoros értelmében)…

Most lepleztük le az angyalokat. Meg játszottunk is. Mint minden nap. Na de hogy tegnap mi volt? Az első sokáig alvós, jelenetszülés nélküli nap. A kicsi részekkel végeztünk, már csak a nagy egészet kell összerakni. Úgy tűnik, termékeny volt az elmúlt bő hét, mert kettő…

A tábor hetedik napja számomra a mélypont volt. Két jelenetben kellett volna szerepelnem, ebből egy sem készült el: részben a saját hibámból, részben a táborban terjengő "vírus" miatt. Hála a többi jelenetnek, mégis a tábor talán legsikeresebb napját zártuk. A produkciók…

Kezdetben volt a Jemol. A gazdasági válság előtt (a dicső múltról beszélek) aktívan szolgálta az emberiséget. Munkát, bőséget, dicsőséget adott az országnak. Nem is hálálták meg nekik. A valamikori pezsgő élet után üres, kongó épületté vált a csarnok. Sokáig csak az…

Ez a nap a mozgásról szólt. A délutáni feladat a repertoárunk előadásaiból való mozgásközppontú jelenetek megalkotása volt. Az esti produkcióra már négy nappal ezelőtt elkezdtünk készülni. A csoportokat Ancsi, Attila és Tamás vezették. Tamás hagyományos megoldást…

Reggel Mátéra ébredek: Ajna, mi vagyunk a naposok! Elfeledkeztem róla. Na de ezen is túl kell esni. Jobb előbb, mint később, amikor már még fáradtabbak leszünk. A tavalyi feladatokhoz képest roppant jó dolgunk van, a konyhai kisegítő személyzetnek hála, alig van dolgunk. Szinte fel…

Az idei táborban van egy-két változás az előző évekhez képest. Idén kaptunk több napos feladatokat is. Ezekre több időt szánhatunk, bár több időt is kell szánnunk rá. A tegnapi fő feladatunk a Fém című Cziczó Attila darab jeleneteinek feldolgozása volt. Ezeknek a…

Tizenkettedik éve táborozunk az éppen aktuális csapattal. Az évek alatt korosztályilag öregedtünk, színházilag megerősödtünk, de az "a" híresen cziczós táborhangulat nem változott. Mindig nagyon várjuk az évad eleji feltöltődést, de talán ennél is jobban a szabadság igaz…

SZIASZTOK! Itt vagyunk az évadzáró után 28 nappal. Ez a 28 nap pedig a blogcsend ellenére nem telt tétlenül: Ancsi, Bandi, szorgos Attilák festették szivárvánnyá a szín-házat, Horváth Máténk ezermesterkedett, a legújabb cziczós családráma első szárnypróbái is…

Hogy is kezdődött? A gondolatok hullámzó tengerén nehéz visszaevezni az emlék-szigetek azon tagjára, melynek földjén valamikor valaki elültette a Fészek Színház egy keletről érkező palántáját. Ha jól sejtem valahogy így indult: Faterom szólt, hogy keresztapám dobott…

A Fészek-évadomnak a hétvégén volt vége. Úgy, ahogy. Talán minden éveim eddigi legerősebb színházi évadát zártam. Ilyennek láttam. Láttuk. (Mert a dőlt betűs részek korábbi blog bejegyzéseinkből valók.) Megint Zalamerenyén kezdődött, a Cziczó-táborban. Jelentekben…

Hogyan készül a színész színpadra lépni? Jó kérdés. (Bár néha én is kerülök ilyesmi helyzetbe, inkább mondom magam kívülállónak ebből a szempontból.) De hogyan készül a rendező a próbafolyamatra? (Amiből aztán a színész abba a helyzetbe kerülhet, hogy készülhet…

Mivel körülbelül két éve vagyok tagja a Fészek Színház társulatának, így eddig csak két táborban vettem részt. Az első tábor élménye számomra felülmúlhatatlan. A társaság, melybe csöppentem, akkorra már egy összeszokott közösség volt. Régebb óta ismerték egymást, én…

Szeretek nosztalgiázni. Imádom azt, mikor a buszon ülve felbukkannak régi, vicces emlékek, és ahogy a kép megtelíti az agyam, hirtelen önkéntelen nevetésbe török ki. A mellettem utazók pedig értetlenkedve bámulnak, hogy na ugyan akkor mi is volt ez? Én pedig rákvörössé…

Újabb Jó Reggelt minden kedves blogolvasóknak! Ma délután Gabi és Nanni tábor emlékeivel, s - most reggel - saját élményeimmel zárom blogszerkesztői hetemet, köszönöm hogy olvastak minket, és tartsák meg jó szokásukat! Remélem sikerült egy kis melegséget vinni, a hideg őszi…

Ó, a Cziczótáborok! A nyár fénypontja. A béke szigete. A Nyár a nyárban (mert így neveztem el őket egyszer valamikor magamban). Mert így érzek én akkortájt. Hogy még a nyárból is külön nyaralni megyek. Milyen volt az első? Nagyon más. A mostani, újabb táborozók már ahhoz…

2007-ben voltam először „cziczótáborban”. Még Bugyin voltam színjátszó (hányszor megírtam már ezt…), Attila mesélt nekünk a nomád táboráról és mi mentünk. A vidékiek. Akik nagyon tudják milyen is az. A nomád élet. Metrók meg villamosok nélkül. Hajszárító és…

Ez az írás egy összehasonlítás lesz. Az első és a legutóbbi tábor, a kezdetek és a jelen összevetése. Igen, a kezdetek... Ugyanis 2009 augusztusában, a Kosd-közeli (?) árkon-bokron át tartó kalandtúrával megközelíthető tanyán lévő kulcsosházban töltött pár nap alatt…

Kedves Fészek Színház blog olvasók! Én vagyok a heti blog szerkesztő. Nagyon tartottam tőle, de azt hiszem, kezdem élvezni a helyzetet. Mivel elég hideg napok következnek, gondoltam, emlékezzünk vissza a nyárra, és ha nyár, akkor Cziczótábor. Persze, ez nem ilyen egyszerű. A…

Romantika című abszurdunk próbáinak felénél tartunk. Ez egy kísérletezős próbafolyamat: demokratikus. Most éppen úgy tűnik, hogy becsődölt a módszer. Ennek ellenére nagyon sokat röhögünk, táncolgatunk, énekelgetünk, mert jól érezzük magunkat. Bármi is lesz a végeredmény,…

Minden egyedülálló, sánta, kékszemű, ötvenegy éves, integrálódott félvér indián lop. A többi milliárdnyi emberre ez az állítás nem igaz. A Fészek Színház újra egy társadalmi igazságtalanság(?) nyomába ered, s egy sírós-nevetős abszurd előadással tárja a világ elé…

Sokat hallott szóként, már-már vágyként gondoltam a találkozásra. Úgy éreztem, ha nem adom meg az esélyt, csak veszíthetek. Veszíteni pedig nem szeretek. Tovább mérlegeltem. Mit adhatok, és mit kaphatok? Van-e itt helyem és hiányoznék, ha még is úgy döntenék, hogy nem?…