Február 7. - Műköröm

Megérkeztünk, ebédeltünk, kezdődik a készülődés. Felidézzük, kinek milyen sminkje is volt. Rég volt már az előző Műköröm. Minden a helyén. Lassan kezdünk. Fogalmam sincs milyen lesz majd a játékom, Zsani nagyon izgul. Aranyos. Sokkal régebb óta csinálja mint én, mégis mintha jobban stresszelne mint én. Megijedek, nekem kéne jobban! Kezdünk. Elkezdődött. Mintha sose csináltam volna, mit keresek itt? De megy..az előadás sínen. Olyan érzés mintha a mozdulatok, az arc és az ismert szöveg irányítana. Hol a játék?! Itt. Tili vagyok Nannival felkeverve. Az egyensúly néha kileng, de lassan felold ez a felszültség és csak játszom. Olyan gyorsan lement, észre se vettem, egy szempillantás. 

Jön a beszélgetés. Édes isten! Hogy kell ezt csinálni? Attila segít, mentőöv. Összevissza beszélek (úgy érzem), de a beszélgetés beindul. Az először éretlen kisgyerekekből hirtelen értelmes fiatalok lesznek, tele gondolatokkal. Élveztem. sokszor szerettem volna közbeszólni és elmondani a véleményem, de azt tanultam nem rég, hogy nem mi, színészek vagyunk a lényeg, hanem a nézők. Beszéljenek, én pedig próbálgatom terelni őket a témán belül.