Mi jár a fejemben? - utolsó előadás

április 16.

Már rég túl vagyunk a főpróbán, premieren és ezzel az utolsó előadáson is. Az első közönség előtti előadáson több az izgalom, több volt a feszültség, ami meg is látszott a végeredményen, de hát ettől főpróba a főpróba. Én is benne hagytam még egy-két átgondolatlan momentumot – például, hogy a közönség tapsolt az utolsó képnél az egy nagyon amatőr hiba volt, de aztán ezt megoldottuk.

A legjobb az egészben a két előadás közötti különbség volt. Míg a főpróba egy izgulással és apróbb hibákkal tűzdelt, korrekt előadás volt, addig a premier egy lelkesebb, élettel teli játék volt. Ráadásul pontosan, sokkal jobban figyelve, mint addig bármikor. Ez nagyon megdobta az előadást, ráadásul úgy, hogy még esélye sem volt összeérnie az előadásnak, biztossá válnia és azt hiszem a színészek is csak most kezdték el megszeretni. Innen csak feljebb ívelhetne.

Ívelhetne, hiszen mint írtam nem fogjuk tudni többet játszani. Persze csak ebben a formában – a gyárcsarnokba hétköznaponként kicuccolni és vissza rengeteg erő és energia, ráadásul ahogy hűl a levegő ott is úgy lesz egyre hidegebb. Úgyhogy a dolog úgy néz ki, hogy szeptemberre elkészítjük a stúdiószínpadi változatát és bent, a színházteremben fogjuk játszani. Az lesz egy izgalmas feladat: egy olyan előadást, ami igyekezett ebből a létező, tárgyakkal teli térből táplálkozni újra létrehozni egy teljesen üres, fekete szobában. Megvannak az újabb kihívások.

Meg persze vannak még bőséggel, ahogy tanulságok is. Például a szöveget egy picit át kell dolgozni szeptemberre, mert nem jönnek ki tisztán bizonyos dolgot – a vége egy kicsit slendriánra kerekedett. Szeretnék új, de sokkal célzatosabb feladatokat találni a többieket – azt hiszem most egy kicsit sokat adtam és vártam el egyszerre olyan dolgokat, amikbe hivatásos színészeknek is beletört volna a bicskája. De lesz időm újra átgondolni, újra felépíteni, találni hozzá egy teljesen másik formát, hogy szeptemberben egy teljesen új előadást láthassatok. Mert az lesz. Ez lesz a következő évad első bemutatója.

Akkor majd újra jelentkezem, talán Zsófit is rá tudjuk venni arra, hogy feltámassza saját naplóját és talán én is sűrűbben jelentkezem és talán pár kulisszatitkot is megtudtok. Például, hogy az addigra meglehetősen régi eseménnyé váló West Balkánt mi fogja felváltani az előadásban.

 

Címkék: próbanapló