2011. november 8. - Aha (Gennaro Verolino Diákotthon)

Az előadás alatt egyfolytában csobogott az akvárium víztisztítójától a benne lévő víz. A srácok sokat beszéltek. Beszéltek, de mint később kiderült, figyeltek is.
A Gennaro Verolino Diákotthonban (későbbiekben: Hegyhát) voltunk. Fogyatékkal élő gyerekek bentlakásos iskolája.

Tiáékkal szöveget mondtunk a buszon, nagyjából ment is. Mindenesetre sokat nevettünk. Mikor megérkeztünk, berendeztük a könyvtárat, és cigiztünk is egyet. Majd elkezdtek szállingózni a gyerekek. Hagymaszag áradt szét a teremben. Éppen vacsoráról jöttek. Beültek a helyükre, és kezdődött az előadás. Az első jelenet kicsit rövidre sikerült, és más jelenetekben is vétettünk szöveghibákat. Az egyik jelenetnél szívdobogás megy a háttérben. Itt éppen egy kis hordozható cd-magnó volt, a mély hangokat nem játszotta le. Így csak nevetni tudtunk azon, hogy Attila azt hitte, nem játssza le a magnó. Egy másik jelenetben a kelléket felejtettem el bevinni, és még sorolhatnám. Ezek mind olyan apró hibák, amiket a nézők észre sem vesznek.

A beszélgetés során kiderült róluk, hogy nagyon is odafigyeltek az előadáson. Néhány szövegrészletet szóról-szóra visszatudtak idézni. Felismerték a karaktereket, hogy hol játszódik egy adott jelenet. Én nem gondoltam volna.