Világéletemben szerettem olvasni. Alsós koromban még osztályfőnöki intőt is kaptam érte. Drága Regina néni a sarokba állított (állandóan rosszalkodtam), én pedig olvasgatni kezdtem a polcon lévő könyvet (pontosan emlékszem: Móra Ferenctől volt a Dióbél királyfi), talán észre sem vette volna, de a Ló Pál-os résznél hangosan felnevettem…

fotó: GIME

Most zsűrizek. Harmadmagammal. Ami jó. Közös nevezőkre jutni is szeretek.
Persze zsűrizni, véleményezni, elemezni nehéz, mondják. Az érettségizők is ezt gondolván már most be vannak … tojva a magyar érettségitől.
Idemásolom nektek a mintaadó kedvenc műelemzésemet Joseph Heller: Isten tudja c. regényéből, Dávid királytól (tudjátok, a Bibliából, a 23. zsoltár):

„De ami a megfogalmazás népszerűségét illeti, soha senki sem írt semmit, ami akár csak a közelébe jöhetne egyik soromnak, „Az Úr az én pásztorom”-nak. Ezt a különös fordulatot, most már bevallhatom, Bethsabé bökte ki véletlenül, abban a kurta időszakban, amikor már beleunt a makraméba meg a hímzésbe, de mielőtt még szívvel-lélekkel belevetette volna magát a bugyi feltalálásába. Szilárdan hitte, hogy jobb verseket tudna írni, mint én!
- A zsoltároknak még rímelniük sem kell – mondta.
- Az Úr az én pásztorom –csúfoltam ki, amikor megmutatta nekem első próbálkozását. – Megőrültél? Hová ragad a fantáziád? Ez szar, Bethsabé, tiszta szar. Hol a metaforaérzéked? Munkássá változtatod Istent, a közönséget meg állatokká. Bárki, aki volt olyan balszerencsés, hogy pásztorként kellett dolgoznia, tudja, hogy az Urat pásztornak nevezni nem tiszteletadás, hanem blaszfémia. Miért lenne az Úr pásztor? Az ember naphosszat birkaszarban tapicskol. A birkanyírás lehangoló robot, mocskos, izzasztó, lélekölő munka. Ez gyakorlatilag istenkáromlás. És miben nem szűkölködsz? Kérdéseket vetsz fel, ahelyett, hogy megválaszolnád őket. Legalább javítsd ki „nincs hiányom”-ra, megspórolsz egy szótagot.(…) füves legelőkön se nyugtat senkit. Honnan szedted ezt a groteszk ötletet?
- Te nem aludtál a szabadban soha?
- Csak amikor muszáj volt. És semmi szeretetet nem éreztem azok az emberek iránt, akik miatt muszáj volt.
- A juhok a szabadban alszanak.
- Mi nem vagyunk juhok. Ez a baj az egész koncepcióval. És itt van a másik nagy hiba. Vagy „halál völgyében”, vagy „a halál árnyékában”, de nem mind a kettő. Nem jó az, hogy „a halál árnyékának völgyében járok”. Azt hiszed zsoltárt írni bakfitty? Térj vissza a makraméhoz!”