Hétvégre

Búcsúzom. Na de ne csüggedjetek, látjuk még egymást! Már meg is van a következő szerkesztői témám... Kivéve, ha addig más nem "lopja el". De ez még oly távol van... Remélem, értékelhető volt ez a hét. Próbáltam minél színesebben és érdekesebben felvezetni az előadást.

msn.jpg

Részemről... Nagyon régóta vagyok a Fészek Színház tagja. (A fenti is egy nagyon régi kép amúgy).  "Másodrangidős". Sok mindent megéltem, de ennyire talán még egy próbafolyamatot sem élveztem. Talán mert sokkal inkább közös volt az alkotás, mint régebben. Nagyon sok minden került bele belőlünk, és ritka jó csapat alakult ki. Ennyire próbafolyamatot még nem élveztem, és azt hiszem, ez ennyi év után nagy szó. Hálás vagyok mindenkink, aki ebben részt vett.

Nemsokára kezdődik az utolsó próbánk, aztán holnap itt a premier: kiderül, mire vagyunk képesek, kiderül, megérte-e. Ha már nem tudtok jönni, gondoljatok ránk este, és gyertek el a Fészek Színházba valamikor, nézzétek meg, mit alkottunk.

Bár nem kérdeztem Attilát, de azt hiszem, sikerül rekordot felállítanom a leghosszabb bloghéttel. Ugyanis még nincs vége. Én elköszönök, de holnap, kivételesen szombaton is nézzétek a blogot, mert a premier előtt rendezőnk, Ancsi fogja összefoglalni a munkafolyamatot, ezt a pár hónapot. Én is kíváncsian várom, mit fog írni.

De hogy ne hagyjalak titeket búcsúajándék nélkül, itt egy kis zene. Erről a számról valahogy mindig a Hun vagyunk? jut eszembe, mióta elkezdtünk vele foglalkozni. Hallgassátok, és gondolkozzatok el, mit is üzenhet. Ha megértitek, az előadást is jobban fogjátok érteni.

(u.i.: Zsolti, az anarchista már jelölhető facebookon! keressetek rá!)