(A mai portré alanyáról nem lehetett sejteni se semmit. Csak a szerző tudta, ki a kiválasztott. Ráadásul az írás során is ügyelt rá, hogy nehezen derüljön ki. Jó, játsszunk! Annyi biztos, hogy rajta van az alábbi képen! Tehát, kiről is lehet szó? - a szerk.)

Rajzoljam vagy írjam? Milyennek látom, vagy milyennek gondolom? Őszintén és esetleg sértően, vagy tapintatosan de hamisan ? Dilemmák. Sohasem tudsz őszinte vélemény alkotni a legjobb barátodról sem anélkül, hogy ne szúrj bele az egójába. Akaratlanul, de ezt fogom tenni én is.

Istenemre, nem állunk perben sem haragban (még), sem rokonom, sem haragosom. Csak úgy vagyunk egymás mellett, tisztelettel és kedvteléssel. Kezdeti beilleszkedésem idején gyakran éreztem, hogy ő is hasonló gondolatokkal őrlődik. Megnyugtatott, hogy nem vagyok egyedül. Legtöbbször már ott volt, amikor érkeztem, és utolsókként, egyszerre távoztunk. Úgy tűnt, mindketten ugyanazért. Minél többet szippantani a Fészek illatából, töltődni az energiájából, és azonosulni az álmainkkal. Alkotni, játszani, adni és közvetíteni.

Attila jóvoltából közösen kaptunk szerepet ugyanabban a darabban. Nekem ez volt az első, ő már rutinosnak számított. Belülről mosolyogtam, vele gyerekjáték lesz. Persze, hogy tévedtem, hisz ez nem rajta múlt. A próbák alatt egyre görcsösebb lettem. Úgy éreztem, magamra maradtam. Nem tudtam azonosulni az elképzeléseimmel. Ő sem segített. Azt gondoltam, elárult. Pedig nem. Gyönyörű, szelíd mosolyával folyton azt üzente: béke van. Most már tudom.

Később egyre többet beszélgettünk. Elmesélte, hogy kislány korában minden békát megcsókolt, mert szeretett volna egy királyfihoz feleségül menni. Persze ez nem jött össze, de azóta akar színésznő lenni. Hercegi családból származik, ezt a neve is elárulja. Svájcban sílécgyáruk van, onnan a vezetékneve, Franciaországban pedig szintetizátorgyáruk, onnan a keresztneve. Persze tudtam, hogy kamuzik, de úgy tettem, mintha rácsodálkoznék és irigyelném is ezért. Később a környékbeli királyfik mind feleségül akarták venni, de sorra visszautasította őket. "Most már nem királyné, hanem színésznő akarok lenni!" - mondta büszkén és határozottan. Jól döntött. Nagyot nőtt az álmaiban, nagyot nőtt a szememben. Mára már több karaktert is képes eljátszani ugyanabban a darabban, ugyanazzal az átéléssel, ugyanolyan hitelesen.Ő az egyik ragyogó gyémánt a mi kis színházunk koronáján. Büszkék vagyunk rá.

Hát igen, Tiáról írtam. Tiával játszani: megtiszteltetés. Örömmel töltött el a közös munka. Tiával teázni, ajándék. Nekem még nem volt hozzá szerencsém, de türelmes vagyok, mert hiszem, hogy egyszer még szürcsölgetünk, sütit eszünk és nosztalgiázunk a régi szép időkről. Addig is figyelem, tanulmányozom és akaratot lopok tőle. Neki ebből úgy is sok van, én meg csak a szegény rokon vagyok. Köszönöm, hogy a lányom voltál (bár itt te neveltél engem), és kívánom, legyél a színésznők királynője!

(Tehát a titok leleplezve: Tylorer Cintia! A helyes megfejtők között nem sorsolunk ki semmit. - a szerk.)