A Halhatatlan próbafolyamatának már vége van egy ideje, lement három előadás plusz premier. De én, most mégis írok róla. Már említettem egy korábbi írásomban, de most kicsit sztorizgatok is. Elvégre voltak történések közben.

Amikor elkezdtük, az én szerepem még egész kicsi volt ebben az egészben, de ahogy haladtunk előre, úgy nőtt a feladataim száma is. Míg nem technikus, rendező asszisztens, untermann, súgó lettem.

Technikusként nem volt nehéz dolgom, Attila kész tervvel állt elő, így csak programozni kellett, meg hasonló alapok. Mivel nem volt sok dolgom, és kiderült hogy a színészek nem tudják a szövegüket, elvállaltam, hogy Bezerédi Zoltánnal szöveget tanulok. Ezek az órák többnyire abból álltak, hogy mondta a szöveget, és ha nem tudta mi jön megmondtam, ha elrontotta akkor kijavítottam. Szerintem jól sikerült, remekül elláttam az untermann feladatomat, elvégre Zoli megtanulta a szövegét, és azt a néhány pluszt is, amiket mondtam neki. Egyszer rám szólt, hogy nagyon durván leszúrom mikor nem tudja a szöveget, persze nevetett mellé, nem tudom komolyan gondolta-e, annyira nem is izgat. Jól csináltam, és ez a lényeg.

Aztán Andai Katinak is segítettem kicsit a szövegében, de neki leginkább mozgásilag. Mivel eléggé könnyen megjegyzek dolgokat, így emlékeztem arra, hogy Katinak merre, és miért kell mennie. El is próbáltuk többször a monológját, ami azóta is úgy van mozgásilag, pedig kiderült, hogy egy kanyarra rosszul emlékeztem. Persze Katinak is segítettem mindenfélében, de leginkább asszisztenskedtem Attilának. De ezt is jól csináltam, hiszen az előadásban Kati is remekül teljesít.

Mariannak is segítettem, de neki annyira nem kellett. Súgni is csak néha, de azért volt rá példa. Mariannal csak annyi dolgom volt, hogy néha átadtam egy-egy üzenetet Attilától vagy a többiektől, esetleg szóltam neki, hogy jöjjön, mert kezdünk. Itt is van plusz két feladat: a súgás, és az ügyelő. Mindkettő én voltam, vagyok. De mint azt tudjuk, ezt is jól csináltam. A súgásnál ráadásul egyénre szabott kívánságokat is teljesítettem. És mivel már mondtam ugye, hogy remekül megjegyzek dolgokat, tudtam kinek hol nem megy a szöveg és akkor súgtam.

Nannival nem nagyon volt dolgom. Nanni ügyes. Leginkább inni mentünk (azt is jól csinálom), és beszélgettünk, mert ezt csinálják az alkotótársak, barátok. Beszélgetnek. Természetesen a téma a Halhatatlan volt legtöbbször. Én dicsértem Nannit, mert Attiláék nem, nem szoktak. (Persze  engem igen, mert jól csinálom.) De mindenkinek szüksége van kis dicséretekre. (Mert nem mindenki én.) Meg Nanninak is segítettem próbák alatt biztos mindenfélét, de vele más, mert régóta ismerem, és jóban vagyunk. Na, mindegy a lényeg, hogy jól csináltam.

Attila, Ancsi is jók, nagyon. És sokat beszélgettünk nevettünk, anyáztunk együtt. Voltak bosszús pillanatok, furcsa próbák, és mindenféle más. De mindent megoldottunk, hiszen jó vagyok abban amit csinálok. Bármi is az. Az előbb épp WC-t takarítottam. Abban is jó vagyok.

Nehéz ez, higgyétek el nekem, tudom, hisz jó vagyok, És halhatatlan... Az is jó!

Ja! Majd elfelejtettem, természetesen a technika is profi! Hiszen tudjátok...