Nemrégiben született egy madárka itt, a Fészekben. Szárnyát bontogatja éppen, s ugrásra készen áll a fészek peremén, hogy megtegye első röptét a nyóckerben.

Az elbeszélést Cziczó Attila transzformálta drámaivá írói tudásának legjobbját nyújtva, mely Jendrics Ancsi rendezésben látta meg a színpadot.

Az eredeti művet nem olvastam, de abban biztos vagyok, hogy az előadás megállja a helyét. A történet egyszerű, mégis tömve vagyon tartalommal, egyszerre humoros és szomorú. Rendkívül jól egyensúlyozik a nevetést és szánakozást keltő jelenetek között, miközben egy-egy meghatározó ponton elgondolkodtat.

Az előadás előnye viszont mégis inkább az, hogy kerek, egész. Tudja mit akar, s nem nyújt annál se többet, se kevesebbet. Látványában is letisztult, mégis egyedi megvalósítással rendelkezik, hiszen nem egy megszokott színpad-nézőtér berendezést használ. A színészek a nézők között elmosódik a határ, s ez az ötlet is a rendezőt dicséri.

A főszereplőt alakító Magyar Józsi is remekül hozza a karaktert, s két színész társa, Attila és Tyroler Tia megdöbbentő harmóniával ellensúlyozzák a főszereplő monoton, szürke világát. Tehát az előadás minden téren a helyén van, reméljük, hogy fénytechnikailag is hozza a formáját, ami furcsa különös módon most az én kezem alá került. Az első ilyen melóm a színházban, s eddig jól megy. Bízom benne, hogy ez így is marad.

Mindez a holnapi nap folyamán derül ki, hiszen aznap este premiernek örvend a kismadár. Aztán, mint mondottam, megkezdi repüléseit itt, a nyóckerben. Gyertek el megnézni, hogyan szárnyal!