Megírom! [Gál Csanád]
Mint műszaki iskola, a színház a Mechatronikás diákok életében nem elsődleges.
Ennek ellenére, akadnak jó páran akik mégis vonzalmat éreznek a színház iránt.
Gál Csanád az osztálytársam. Ő amikor hívom jön, ehhez kétség sem fér.
Pont emiatt gondoltam, hogy mint egy néző írjon rólunk. És Csanád írt...
Nem is emlékszem pontosan, hogy mikor lehettem a Fészek Színházban először. Úgy körülbelül 3 éve volt, hogy Andris mesélt az osztálynak a színház létezéséről. Nem is kellett sok, az osztályfőnökünk máris feldobta az ötletet, hogy az osztálynak el is kéne mennie, hiszen úgy se művelődünk eleget.
Amikor először beléptem, fura volt. Ez egy színház? – mondtam magamban. Egyszerű kis folyosó és hall. A falakon képek néhány darabról. Kíváncsian vártam az előadást, hogy egy ilyen „kis”színház, amiről még nem is hallottunk, vajon mivel rukkol elő. Miután leültünk a kis székekre két sorban, nem kellett sok az előadásból, hogy nagyot csalódjak. Kellemesen! Nagyon megfogott. Főleg először persze Andrist figyeltem. Fura volt, hogy az osztálytársam, akit ráadásul még jól is ismertem, teljesen más embernek láttam. Olyan volt, mint akit most látok először, egy új ember. A karaktere megfogott, és ugyanígy a többi szereplőé is. Az egész előadás alatt le voltam blokkolva. Miután vége lett az előadásnak, hazafelé menet újrajátszottam a jeleneteket a fejemben. Ezek után az osztállyal még voltunk párszor, minden alkalommal nagyon megérte elmennünk. Nem Andris miatt mentünk ,hanem mert érdekelt minket a színház. A kifejezetten kamaszoknak készülő darabok elgondolkodtatóak, és ezeket a gondolatokat meg is lehet beszélni a darab után Atillával és a színészekkel. Együtt!
Aztán pár előadás után az osztály nem ment többet. Az egész el lett szinte felejtve, pedig darab még volt bőven. Egy idő után kezdtem érezni a hiányát, és megkérdeztem kedves Andrist, hogy meg tudok-e nézni néha-néha egy-két előadást? Alig telt el egy kis idő, s én megint ott ültem a sorok között valahol, erősen figyelve. A 3 év alatt voltam osztállyal, anélkül, baráttal, barátnővel. Nekik is tetszett, nem bánták meg, hogy eljöttek, ahogy én sem. Egyik alkalommal sem!