"Jó és rossz" - hétfői cziczóságok

Szombaton mutattuk be Iza és Krisztián c. monodrámámat, Andai Kati lehengerlő játékával. Nem véletlen, hiszen ez az Ő előadása. Van egy kedvenc mondatfűzérem a szövegben: "[...] Van, amikor jónak tartom. Jónak…! Ó, anyám, micsoda egyszerű, de végtelenül felfoghatatlan szó. És két betű! Jó… A rossz azért mégis jobban közvetíti, mit is jelent, nem?"

czatti.jpg

Pásszentol a hangulatomhoz ez az idézet. Mi a jó, és mi a rossz? Ülök buddhamosollyal az irodámban, s nagyon letojom, milyen durva helyzetben is vagyunk. Elméletileg ez a mi színházunk nem (is) létezhetne. S mégis van. (Gyakorlatilag.) Persze legbelül, ott a lelkem mélyén, zakatolnak a kérdések: csináljuk? Érdemes? Mit, kinek, hogyan, miből, kivel...?

Stuber Andrea[1] idejön hozzánk, s finnyásan leszarozza a színházunkat. (Nem a falakat meg foteleket, mert azt értékeli.) Ugyanazon előadás után egy néző rajong és szuperlatívuszokban zeng a színdarabról.

Jó vagy rossz? Kinek higgyek?

Nem csatlakozunk be egyik áramlatba sem, így kimaradunk a jobbos pénzosztásból, a libber megbecsülésből, az SZFE-es égzengésből, a bulvár hírveréséből, s nagy magányunkban csinálunk egy mindenkitől független színházat.

Jó vagy rossz? Kinek higgyek?

A mával foglalkozunk, kortárs színházat csinálunk, nem szórakoztatunk, sőt: elgondolkodtatunk.

Jó vagy rossz? Kinek higgyek?

Lehetőséget adunk pályakezdőknek. Kinyitjuk a színházat, amit gyakorlatilag ketten tartunk életben Anikóval, s időnket, energiáinkat beáldozva, várunk, hogy megszülessen valami. Ami általában suta, bizonytalan, kevésbé érthető, de nekünk a minden! Mert adunk, s csak úgy.

Jó vagy rossz? Kinek higgyek?

Szép a színházunk. Rend van, tisztaság, kellemes, otthonos az egész. Ám egy kőszínházhoz képest mégis szedett-vedettebb, de ahhoz meg nem elég sötét és lepusztult, hogy igazi alternatív hely lehessen.

Jó vagy rossz? Kinek higgyek?

Nem érdekel minket a pénz, a szakmai megítélés, a piac.

Jó vagy rossz? Kinek higgyek?

Akarom ezt csinálni. Ezt akarom csinálni!

Jó vagy rossz? Kinek higgyek?

Hm. Játsszuk, amink van, s készülnek új előadások is. Kétségek közt, naná: jó lesz vagy rossz lesz? Ezt aztán tényleg nem mi döntjük el, haha...

Na, így indul az évadunk. Az ötödik. (Ugye, hogy te sem hallottál rólunk?)

 

[1] Sokáig akartam írni egy szösszenetet a
stuberandrea-jelenségről. Aztán rájöttem,
hogy erről inkább nem írok. Tapintatból.
(És lustaságból.)