Február 13. - Iskolapélda

Bekám Dávid talán a legnehezebb szerepem. Erzsóként átrohanok a színpadon, az arcom a karakter furcsa járása miatt már alapból jellegzetes. Kiérve lerázom magamról Erzsót, mint karaktert és mint jelmezt. Majd egyből bújok bele Bekámba. 

Lehetetlennek érzem hátul, hogy egyből Bekámba váltsak, de mikor jön a végszó és felcsendül a jól ismert bevonuló zeném, előlépek a takarás mögül, és egyik pillanatról a másikra kancelláriaminiszter vagyok. Nem gondolkodom, csak cselekszem és figyelek. Nem csak magamra, hanem a társaimra és a nézőkre is. 

"Most nem izzadok, eddig mindig. A smink jó." Az új sminkesünk, Erzsike segített. (Pufizott, vagy mi?) Jó volt. Fél perccel a kilépésem előtt még nyomkodta az arcomra szivacskáját. Közben még az övemet csatoltam be. 

Ez az előadás is sikerült. Mindig sikerül!