Mi jár a fejemben? - konfliktusok

február 24. - csütörtök

Ahogy haladunk előre, úgy kapok én is egyre több impulzust arra vonatkozólag, hogy ebben az iluskás világban kinek, milyen szerep illene és úgy kell nekem is mindig emelnem a feladatot. Haladunk, ha minden jól megy ki lesz centizve az előadás. Persze ehhez elengedhetetlen, hogy mindenki részt vegyen benne, ha ellenérzésekkel telve akkor is. Harmadik próba van ma és még mindig vannak olyan emberek, akik egy alkalmat (!) se csináltak végig. Nehéz lesz és lassan kénytelen leszek határozottabban kezelni dolgokat. De ez nem baj. A konfliktussal nincs baj, színházon belül, meg közösségen belül is teljesen természetes dolog, emberek vagyunk és ettől (se) kell félni, meg kell oldani. A hangulat ma eléggé feszült. Páran eleve így érkeznek, páran hatnak egymásra, páran meg gondolom a próba miatt húzzák fel magukat (ha eddig ennyi új és nehéz (egyébként nem csak számukra, ez hivatásos színészek számára is egy nehéz munka lenne) feladatot húztam elő akkor mi jöhet még?), úgyhogy a gyors kis agybelökő feladat, amiben felvetem a lehetőséget, hogy ötleteljünk, milyen jelenet játszódhat le aközött a két pont között, hogy Jancsi elhagyja sulitársát és szerelemét Iluskát egyedül és hogy Iluska meghal. Egyébként sok használható ötlet jön. Azt mondjuk nem értem, hogy ha bedobok egy ilyen lehetőséget, akkor egyesekben miért merül fel az, hogy nekem nincs ötletem, vagy ne tudnám megcsinálni. Attila egyik elvárása a közös munka volt, hogy együtt csináljuk én pedig ehhez adok kereteket. Érdekelt volna még, hogy a legutóbb hiányzó három ember, hogyan mesélte volna el a kudarcélményét, de aztán lassan ez is gellert kap. A kedvem nem megy el, tényleg természetes dolog, de azért megfordul a fejemben, hogy lebaszok az asztalra egy szövegkönyvet, tanuljátok meg, én pedig leülök és megmondom, hogy ki mit csináljon. Most lett egy ilyen lehetőség és ez engem jobban érdekel és szerintem a többieknek is szükségük van arra, hogy megjárassák az agyukat, ötleteljenek. Ráadásul nagyon kreatív korban vannak, rengeteg impulzust képesek befogadni, sok minden van rájuk hatással és ha például sikerül a merni-nem merni témakörön túllendülnünk az egy hatalmas fegyvertény tud lenni, a csapat szintjén is.

 

Aztán belekezdünk, akik hoztak és hajlandóak bemutatni a városban lelt kis emberkéiket azokat megnézzük. Elég kompakt kis dolgok születnek most is. Van aki komplett életrajzzal rukkol elő, van aki csak egy gyors skiccel, van aki jelentbe igazítja a figuráját és van aki a színházi kereteket is feszegeti. Amikor egyébként elkezdenek dolgozni, amikor sikerül megértetnem magam és sikerül megértetniük, akkor iszonyat jó dolgok születnek, ezekből is nagyon jó kis dolgokat lehetne összetenni. A feladat persze a karakter megtartása, kibontása, érdekessé tétele és rávezetés arra is, hogy figyeljék mi minden veszi őket körbe. Vegyék észre, lássák meg, utánozzák és képzeljék el, hogy milyen életek lehetnek. Izgalmas ezután őket egy-egy jelentben találkoztatni. Úgyhogy következik három csoport és megnézzük, hogy ezek az emberek hol futhatnak össze, milyen hatással lehetnek egymásra, a feladat része, hogy konfliktus alakuljon ki, aminek a következtében valamelyik emberben változás megy végbe. Itt azt is lehet látni, hogy egy bemutatás után ki, hogyan képes továbbgondolkodni az általa kitalált emberben, mennyire képes szabadon kezelni őt és hozzátoldani különböző tulajdonságokat. Nem megakadni azon, hogy első ránézésre ezeknek az embereknek semmi közük nincs egymáshoz.

A mai nehéz feladat ezután jön. Adott három helyszín: egy iroda, a dohányzó és a színpad előtere és azt kell betölteni egy jelenettel. Egy olyan jelenettel, ami a valóságban nem itt történne meg, de valamilyen okból kifolyólag kapcsolódhatna ehhez a helyhez. Valami mentén mondjuk össze lehet kötni egy parlamenti ülést és a színházunk kellékekkel és ruhákkal telepakolt terét. Hogy világosabb legyen: ha egy régi drámát ma színpadra akarunk vinni és meg akarjuk értetni a nézőkkel, akkor meg kell keresnünk, hogy a benne leírt történet mit jelent ma, hol játszódhat. Vegyük a Liliomot, ami alapvetően a ligeti körhinták, céllövöldék és zenegépek világában szólalt meg a huszadik század elején. Ma mi az a hely, ahol megtörténhetne Liliom és Juli története, mi az a hely, ami azt jelenti ma a fiatalok számára, mint régen a Városliget? Mondjuk a Westend, vagy akármelyik pláza. És akkor ebbe a plázába át lehet dolgozni a Liliomot. Annyi szabadság van ezúttal, hogy a történetet is maguk találhatják ki, az egyszerű kis cselekményt, és aztán azt tárgyakkal bele kell dolgozni az adott térbe. Nehéz feladat és nem is várok el tökéletes megoldást, ötletekre vagyok kíváncsi és azt szeretném, ha szoknák ezt a formai világot, hogy később ne akadjanak meg azon, hogy ha később a gyárban egy vasrúd ütése fogja azt jelenteni, hogy éppen tanul valaki – nem mondok több ilyet, mert ezek önmagukban egyébként mérföldes hülyeségnek tűnnek. Azt szeretném ha barátkoznának ezzel, hogy ha majd március végén előkerülnek az ilyen dolgok nyugodtabban nyúlnának hozzá.

Nem szokás ilyet tenni, de megkérdezem, hogy van-e még kedvük egy nem hosszú feladathoz – több ilyen úgyse lesz – csak kíváncsiságképpen. Sértődés nélkül és arra is kíváncsi vagyok, hogy több mint három óra folyamatos munka és agytorna után van-e még akarat folytatni. Többségileg van. Arról persze már nem szólt a fáma, hogy mi a feladat. Három csoportba kell összeállniuk, kinek kivel van kedve dolgozni, mennyire könnyen lehet áthidalni ezt a légből kapott lehetőséget – hiszen eddig beosztottam a csoportokat. Sikerül. Aztán a csapatoknak azt az élményt kell megkeresniük, amikor hárman, együtt, először találkoztak és abból kiindulva, magukat játszva (ehhez már van alapanyag) kell létrehozniuk egy jelenetet és abból konfliktust generálniuk. Nem olyat, ami megtörtént, hanem kitalálni egyet, elképzelni és megcsinálni, saját reakciókkal, saját viselkedéssel. Persze így fáradtan ez egy érzékenyebb téma, de talán pont emiatt lazábban is vannak véve a dolgok. Ki meddig megy el? És egyébként is, hajlandóak tudomásul venni, hogy ez csak játék? Színházban persze ez túlnő a színpadon, de ezt a határt keressük. Miért ne lehetne ezt is szabadon kezelni? Persze ehhez az kell, hogy bízzak a másikban és hogy ne tartogassak magamban ki nem mondott dolgokat, sérelmeket, amik esetleg kicsúszhatnak és ha kicsúszik, akkor viszont oldjuk meg. Ezeket nagyon jól oldják meg, néha még a levegő is megfagy, mindegyik jelenetben vannak erős pillanatok, ami azt jelenti, hogy komolyan vették a feladatot.

Következő próbára pedig mindenkinek el kell hoznia a három kedvenc, éppen kedvenc zeneszámát. Sok zenét hallgatok, de érdekel az ő ízlésük és biztos lehet majd őket használni az előadásban.

Kemény volt a mai nap. Meg lettek dolgoztatva alaposan, nehéz témákat és feladatokat érintünk és sokszor kínosakat is. De van akarat, még ha nem is mindig tisztán és jól haladunk. Ez egy konfliktusokkal csoportosan foglalkozó nap volt, milyen érdekes, hogy még mindezek előtt volt egy konfliktusunk. Ha ilyen tiszták a dolgok, akkor egy remek kis előadásnak nézünk elébe.

Címkék: próbanapló