2011. április 7. - Műköröm

Az idei évad utolsó Műköröm előadását Aszódon játszottuk. Odaértünk, kipakoltunk, aztán szembesültünk a nehézségekkel. Gyors „színpad-készítés”, szövegezés, kezdés.

Sosem lehet előre tudni, hogy hogyan fog reagálni a közönség az előadásra, de mindig reménykedünk abban, hogy érdekli őket a mondanivalónk és segítik a munkánkat azzal, hogy figyelnek. Ezt kb. a nézők 5%-ától kaptuk meg, így elég nehéz dolgunk volt. A folyamatos zsibongás közben nem könnyű arra koncentrálni, hogy ne csak eldaráljuk a szöveget, hanem próbáljuk hozni a karaktereinket is. Mindannyian igyekeztünk csendet teremteni úgy, hogy bizonyos szövegrészleteket erélyesebben mondtunk, hol több, hol kevesebb sikerrel. Az 1-2 perces csendek igazi felüdülésnek számítottak…

Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy mindenki a maximumot hozta és bármennyire is zavart bennünket ez a helyzet, nem hagytuk, hogy befolyásoljon. A szokásos bakiktól eltekintve azt hiszem megoldottuk a feladatot és azért a 4-5 nézőért, akik képesek voltak velünk együtt koncentrálni, megérte teljesíteni a „küldetésünket”.