április 12. kedd

Tartottunk egy összpróbát, fények, jelmezek nélkül, csak a nagyon szükséges zenéket bejátszva. Soha nem fogom mondani, hogy kész vagyunk, mert azt hiszem soha nem fogom azt érezni, hogy ennek a munkának vége. Sokat lehetne rajta még alakítani és szeretnék is még pár dolgot kipróbálni. Jancsinknak például csak ma lett pólója és most már köbö úgy néz ki, mint egy divatos mai fiatal, csak még az előadás elején meg lesz spékelve egy igazi subával – vagy arra hasonlító kabáttal. Szóval senki nem panaszkodhat, hogy nincs itt János vitéz, van, csak kicsit másképp néz ki.

És a szerepével is mindenki dolgozik, még ezen a hét közepén tartott, minden ideális körülményt mellőző próbán – például ideges voltam, mert az egyik lámpát tartó gépet teljesen elfordították (nem tudom, hogy lesz világítás) – is megvoltak a karakterek, szándékok, sőt új dolgokat is láttam a színpadon. A színészek részéről pont ott tart a dolog, ahol kell tartania, ahhoz, hogy ha minden jól megy, akkor a premierre minden klappoljon. Nem ártott volna még pár próba, hogy rendesen összeérjen, de ha mostantól – hogy már mindenki tudja a saját dolgát és biztos is benne – elkezdenek egymásra figyelni és egymásból építkezni, akkor remek kis előadás lesz ez. Viszont az egész kezd egy olyan állapotba kerülni, hogy azon gondolkodom a próba óta, hogy kihúzom az egész világítást, megtartjuk a neonokat, valamint egy olyan beállítást, amikor minden meg van világítva, néha csinálunk egy sötétet és kész. Nem éreztem, hogy hiányzik az a plusz hatás, amit a jól belőtt fény kelt. Szerintem fölösleges még ezzel is pluszba hatni a nézőkre – van benne elég ilyen elem – és működik a fény nélkül is. Nehéz megítélnem, mert közben egyszer láttam rendesen fénnyel, akkor is csak oldalról. Még morfondírozom rajta – lehet, hogy kipróbáljuk így, aztán meglátjuk.

A másik amivel még nem vagyok megelégedve az a befejezés előtt bulijelenet. Találtunk hozzá egy új zenét – a többiek remek ötletet adtak –, de még mindig nem olyan erős és váratlan, mint amilyenre én szeretném. Közben ezt úgy kell átalakítani, hogy lassan bemutató és nem akarom egyik színészre se a frászt hozni, hogy olyat kell csinálnia, amit el fog felejteni. Úgyhogy ezen még dolgozom. És még szívem szerint annyi mindennel szöszölnék még, hogy tisztább és pontosabb legyen az előadás és hogy a színészek is minél magabiztosabban lehessenek kint a színpadon. Bár azt hiszem így is túlléptük a munkabemutató kereteit.