A kezdet. A vég (ami a kezdet). Meg ami közte van. Hogyan jutunk el a kezdetből a kezdetbe? Az élet. Misztérium. Életmisztérium. Jung. Ember. Férfi. Nő. Kapcsolatok. Közösség. Párkapcsolat. (Szerelem?) Sztereotípiák. Klisék. Karikatúra. Felnagyítás. Elnagyolás. Élet. Játék. Szimbólumok. Szöveg nélkül. Mozgás  (nonverbális kommunikáció). Vissza a gyökerekhez. Rólatok beszélünk. 

Ezeket gondolom, amikor az Iluska2-re gondolok. Ezt szeretném megmutatni vázlatokban. Felrajzolni egy kontúrt, amit ki lehet majd színezni. Hogy ezt ki, mikor, hogyan teszi meg, már az élet dolga. Elindítani egy gondolatsort, tipikus helyzeteket rajzolni, megoldás helyett kérdéseket kelteni. Ezt szeretném. Szöveg nélkül, mert szövegelni (majdnem) mindenki tud. A szavakon túli önkifejezés izgat. Meg tudjuk-e csinálni? Tudunk-e öt hét alatt, öt próbával megmutatni valamit a gondolatainkból? Máshogy, mint eddig. Úgy, hogy közben játszunk. Magunkkal, a csoporttagokkal, a nézővel. Mert játszani jó. Játszva alkotni még jobb.

Meg azt is gondolom, hogy nem lesz ez másabb, mint az élet maga. Játék. Emberek jönnek-mennek. Élnek. Problémákkal, helyzetekkel, érzésekkel. Egy faluban. Szereplők jönnek-mennek. Hol próbára (nem), hol díszletet építeni (igen). Élnek. Élünk. Egy színházban. Azt tudjuk csak megmutatni, amik vagyunk. Vagy amivé lettünk. 

Meg még azt is gondolom, hogy évad vége felé felszabadulni kell. Örömmel együtt lenni. Kell a feloldozás. A fala(in)kat ledöntő fergeteges befejezés. Remélem így lesz.

És a karakterépítésről még nem is beszéltem.......