Negyvenhat évvel ezelőtt bekerültem egy "színjátszó" csoportba. Máig tartó barátságok, a világnézetem kialakulása, sorsom menete - mindennek ott a kezdete. Most, életem vége felé, újra egy ilyen csoportban létezem. Ugyanannyi idős fiatalok a tagjai, mint én voltam akkor, és nagyon hasonló a szellemisége. Több, mint egy emberöltő után, ebben az érthetetlen világban egy ilyen szigetet találni: nagy ajándék a sorstól. Együtt játszani, próbálni, "alkotótáborban" felkészülni, együtt enni, hülyéskedni - remek!

 

 

Befogadtak, pontosan adagolják a kornak járó tiszteletet és a társnak járó összekacsintást. Honnan tudják hogy kell ezt? Cziczó Attilától és Jendrics Anikótól. Ideális vezetők ők, tekintélyük van, tudásukkal szolgálnak, példát mutatnak minden rezdülésükkel, és mernek esendők lenni. A munkában nem ismernek tréfát. 

 

Két előadásban veszek részt. Úgy dolgoztunk együtt, ahogy színházat csinálni érdemes. Egymásra figyelve, a másik elképzelését tiszteletben tartva, ebből új lehetőségeket kapva, szeretetben, célratörően. 

 

Ma felújító próba lesz. A 'Gyenge vagyok' próbája. Jön Stubnya Béla, Miklós Zsófi. Fényes ez a nap...