2011. november 29. - TI [Terra Incognita]

Az egész napom (…), és fáradt voltam, meg nyűgös, meg (…) volt vele és (…).

A töröknél vacsora közben belenéztem a szövegkönyvbe a szerelmes részig, utána -gondoltam -, mi fene baj jöhet. Hisz az előző este is jó előadás sikeredett.

Belesüppedtem a társalgóba. (…) Idegesített, hogy a többiek nem akarnak (velem se) kommunikálni, hanem folyton a telefonjaikat (…)ják, hogy nekem esnek belépéskor (ártatlan voltam), hogy valami megmagyarázhatatlan rossz érzés leng körül (ami nem szokott).

Fél órával előbb kezdek a többieknél, nézem a beérkező nézőket. Most ők is kedvtelennek tűntek.

(…) már Amojként összekeverem a párost a páratlannal. Zoltán küzd, hogy kimagyarázza. Legalább a szerep számára.

Az egész előadást vontatottnak érzem, a jeleneteimben sok apró hiba a partnerektől. Nyavalygok kint a padon, Asma csitít, hogy nem lehet mindig ugyanolyan színvonalon. Nem adok igazat neki. Nekem eddig ment. És ma is akad jelenet, amivel meg vagyok elégedve.

Aztán jött Ármin! (milyen fura, keresztapám az ajkai Ármin-bánya főmérnöke volt évekig!)

(…) Sapka, mint Hofi nyulas viccében, Vera az életben nem tud már nevet változtatni, annyira megtanulja mindenki, hogy Veronikának hívják. Leülök a jelenet végén, veszem le a szemüveget meg a sapkát… és (…) csak akkor veszem észre, hogy nincs rajtam a munkás-satyek. 

Odakinn közlik velem a névnapi változtatás tényét (többen megerősítik). Ezt sem vettem észre (…)!

Próbálok rájönni, hogy a kieső időben hol jártam, mint Billy Pilgrim, de nem sikerül.