2011. december 15. - TI [Terra Incognita]

Ma más voltam. És mintha mások is mások lettek volna. Minden furcsa volt, nem csak amit Mi csinálunk, hanem a tér is furcsa volt nekem. Mikor leértem a hátsó dobogóról a takarásba, és készültem a következő jelenetbe, úgy éreztem mintha háromszor nagyobb terem lenne, mint eddig. Szokatlan volt, és elkezdtem élvezni. Majd bementem a színpadra ezzel az érzéssel. Mindennek neki mentem, aminek csak lehet. Egyrészt ott elveszett az az érzés. Másrészt pedig, nem láttam semmit a dobozban.

Katonaként is más voltam. A jelenet elején még nem annyira, de amikor Rectust, a katona társamat kell küldenem lenyugtatni  Mediust, a másikat, akkor olyan arcot vágtam, amit szerintem még soha. Vicces egy forma lett Laevus(én). Mikor megütöttem Rectust és elléptem, azzal a mozdulattal rántottam le a borítót a dobogóról. Az meg ott maradt, meredten az égnek állva. Nézem kicsit, majd mikor Rectus elkezdi a szövegét, kinyújtom lábam és visszaállítom a helyére. Ő is észreveszi, oda néz. Sokáig nézte majd folytatta. Ott nekem annyi volt, elkezdtem mosolyogni, de nem baj, úgyis gúnyolni kell. 

Mikor a vége felé a fénypultnál ülök, egy hosszabb jelenet alatt én elkezdtem olvasni a szövegkönyvet, a figyelmem teljesen elterelődőtt. Itt nem olyan nagy baj. Majd egyszer csak észlelek valamit. Mintha megállna az idő, megfagyna bennem még a vér is. Felnézek, és látom, hogy Attila és Zsuzsa nézik egymást szúrós tekintettel. Na, mondom most meg mi történt? Attila felejtette el a szövegét, vagy Zsuzsa? És Attila megszólalt. Ránéztem a nézőkre, és láttam, hogy egytől egyig mind felsóhajt. Majd kicsivel később Kati lép a színpadra. És ezt Dani (a dobosunk) egy horror filmbe illő hangeffekttel kíséri. Ijesztő volt. Először fel sem fogtam, hogy mi történt. A következő pillanatban, pedig bólogatva mosolyogtam. Dani ügyes.

A színházunkon végigsöpört a Vírus. A rosszabbik féle. A hét elején Attila, aztán jött Vera és én. És a mai előadáson Ancsi odahajolt a fénypulthoz, és megkérdezte, hogy kimehet-e. Kiment. Elkapta ő is. Ján-ról pontosabb infót még ugyan nem tudunk, de az előadás végén már kezdett a hasa feszülni. Nekünk is így kezdődött.

A 'TI' furcsa, ennél furcsább nem is lehetne. Más. Valami szokatlan, valami új. És ez jó. Nagyon jó.

Ha Ti is eljöttök, akkor Ti is megtudjátok. Mi már tudjuk. És Ti?