A végére kiderült, hogy az általunk megformált tökéletes emberek nem léteznek, konfliktusok köztük is vannak. A twilight-téma is belekerült a jelenetbe, sőt a központi, megosztó konfliktus kiváltó oka lett. A próba végén pedig egy páros jelenet alkotása volt a feladat. Fiú-lány párokban csináltunk egy rövid kis jelenetet, amiből a két ember közötti viszony kellett, hogy kiderüljön, hogy mi lehet(ne) közöttük. A jelenet érdekessége az volt, hogy bele kellett rakni egy abszurd, vámpírtartalmú fordulatot vagy sztorit.

Cselle Gabriella

2011. dec. 22.

A soron következő próbánk december 22-én volt a színházas karácsonyozás előtt. A korábban összerakott tökéletes ember jellemzőit kaptuk meg. Mindenkinek kettő jutott és emellett még egyet kellett választanunk hozzá (az én jellemzőim a végén ezek lettek: tudja, hogy jól néz ki, de nem beképzelt; segítőkész; őszinte). A feladatunk az volt, hogy egy tízperces jelenetben – amiben mindenki szerepel – mutassuk meg a kapott tulajdonságokat. Erre a feladatra egy fél óra állt rendelkezésünkre, majd még negyed óra a pontosításra. Az adott jelenetet többször kisebb-nagyobb módosításokkal mutattuk be. A végére kiderült, hogy az általunk megformált tökéletes emberek nem léteznek, konfliktusok köztük is vannak. A twilight-téma is belekerült a jelenetbe, sőt a központi, megosztó konfliktus kiváltó oka lett. A próba végén pedig egy páros jelenet alkotása volt a feladat. Fiú-lány párokban csináltunk egy rövid kis jelenetet, amiből a két ember közötti viszony kellett, hogy kiderüljön, hogy mi lehet(ne) közöttük. A jelenet érdekessége az volt, hogy bele kellett rakni egy abszurd, vámpírtartalmú fordulatot vagy sztorit.

2011. dec. 28.

A legutóbbi próbánk december 28-án volt, a szünetben hajnali 10-től. Először mindenki tálalta a legújabb vámpíros sztoriját, amihez ezúttal volt kikötés is: horrornak kellett lennie. Számomra ez elég nehéz feladat, hiszen amúgy is elég félős vagyok, szóval az enyémnél jobb történetek is születtek. Az első feladat „címe” elég érdekes volt: Én és a másik nem. Maga a téma sokkal furcsább volt és bevallom nehezebbnek tűnt, mint amilyen végül is volt. Egészen érdekes megoldások születtek, szinte mindenki saját élményt, konkrét megtörtént esetet játszott el az ellenkező nemű partnerével. Miután megnéztük a jeleneteket rájöttünk, hogy bár mindenki máshogy dolgozta fel a témát, mégis ugyanaz volt a központi probléma: a viszonzatlanság. Aztán jött a következő feladat: csere. A jeleneteket-a partnerekkel együtt egy másik embernek adtuk tovább, aki egy kicsit pontosított rajta, kitalált hozzá dolgokat, belevitte jellegzetes mozdulatait és szófordulatait. Így egy kicsit furcsább volt, hiszen tulajdonképpen magunkat láttuk kívülről, ugyanakkor valamilyen szempontból vicces is, hiszen az eltúlzott jellemzőink mindenkiből nevetést váltottak ki. Az aznapi utolsó feladat egy korábbihoz kapcsolódott, a saját problémáinkkal foglalkozó, azokat feldolgozó jelenetekhez. A feladatunk ezen jelenetek összekötése volt. 4-2-es arányban osztottuk fel őket. Mi négyen – Bogi, Balázs, Dávid és én – párhuzamosan játszottuk mind a négyünk jelenetét a szereplők szerelmi szállal való összekötésének segítségével. A másik csoport – Vera és Máté – a helyszínen keresztül kapcsolták össze a jeleneteiket, amibe a tőlük megszokott humort is beleszőtték.