2012. január 24. - TI [Terra Incognita]

Mindig vannak kisebb-nagyobb bakik egy előadásban. Van, hogy ezt csak mi vesszük észre, de van olyan is, amikor a nézőnek is feltűnik, hogy valami nincs rendben. Van, hogy mi hibázunk – elrontunk egy szöveget, nem ott vagyunk, ahol kéne stb. – és van, hogy a technika nem akarja az igazságot. Sok minden előfordult már, amin Attila nem mosolygott annyit, mint mi. Többek között előfordult, hogy villogtak a lámpák, vagy akadozott egy CD. De az, hogy megtörténjen valami, aminek az esélye 1:1000000-hoz, még a mi mosolyunkból is döbbent arcot varázsol. Amikor Viktóriaként fekszem a lepel alatt, mindig aggódom, hogy ne lógjon ki semmim, hogy ne essen rám a batyu. Utóbbi sikerült. Nem hogy rám nem esett, de még csak a földre sem! Emiatt eddig nem aggódtam...
Már várom, mi okozhat még meglepetéseket.

fotó: GIME

A szakmai beszélgetésről itt olvashattok.