Mindenki ugyanolyan - nem/más
Új bemutatóra készül a Fészek Színház. A nem/más című dráma alkotói ismét a középiskolás korosztályt jelölik meg célközönségként, de mint eddigi kamaszelőadásaik – Fém, Káélet, Műköröm – esetében, a felnőttek most is ugyanúgy átélhetik a fiatalok hétköznapi drámaiságát: hiszen miért is lennének ők mások?
Tyroler Cintia (Sára)
A legtöbb történet végén nincs összegzés. Konklúzió. Mert felesleges. Sablonéletek, sablontörténetek. Átlag. Hétköznapi. Mint én. Az élet, tudod? Kemény vagy nem kemény… Hm. Az élet nem dönt rólad. Te döntesz az életről. Az életedről. A problémákat nem lehet a régmúltban vagy a távoljövőben keresni. A most a legfontosabb.
A Fészek Színház ismét kísérletezgetéssel csinált egy teljesen hétköznapi, klasszikus színházi formába öntött előadást. Az alkotók a színházi világ különböző „szegmenseiből” érkeztek: hivatásos, amatőr, kezdő, rutinos, idősebb, fiatal színészekkel dolgozott Cziczó Attila rendező, aki szokása szerint a dráma szerzője is: „Minálunk nem a színészmesterség tökéletesítése a cél, hanem az élet fontos és kevésbé fontos dolgainak megvitatása. Sokat beszélgetünk, sokat vagyunk együtt, és ez jó: ilyen egy közösség. A próbák is így telnek, szinte minden előadásunk hasonlóképpen születik. Most is. Mert a nem/más sem más.”
próba (Szelli, Attila, Guszti, és - takarásban - Józsi)
A történet két lány egymásra találását dolgozza fel, hol drámai, hol komikus, hol abszurd, hol véresen komoly szituációkat egymás mellé helyezve. A modern világ feldolgozhatatlannak tűnő kérdései (szinte) mindig ugyanazon érzelmek, társadalmi helyzetek, szociológiai, kulturális azonosságok és/vagy különbségek mentén válaszolhatóak meg: a család, a párkapcsolatok, a felnőttéválás, az egzisztencia, a hit, az élet-halál kifejezések jelennek meg címszavakként minden mai történetben. A megoldások pedig késnek, vagy csúsztatva érkeznek, vagy egyáltalán nem jutnak el a címzetthez. Ez mindig kellemetlen szembesülés az élettel. Érthetőbben: szívás.
Megint a látszatra szövetkezünk. Apu, vége! Nincs már több családi hétvége! Foltozgathatod, de a rendszer összeomlott. Vivi érkezése már túl sokat nem rontott a helyzeten, mert anyunak, Sárának, neked és nekem nincs happy endünk! Jobb lenne lepihennünk, és elfogadni a helyzetet! Kopott a padló, hullik a mennyezet: a várad összedőlve, apu. És nincs másik nyitott kapu, ahol belibbenhetnél egy új életbe. Belerokkantunk ebbe a négycsillagos kényelembe. Igen. És az egyetlen értelmes kérdés, ami még nem hangzott el itt, a nagy finálé előtt, na, mi?
Érdekessége az előadásnak, hogy az egyik szereplő jelnyelvvel „kommunikál”, amihez segítséget a társulat két siketnéma barátja, Mongyi Péter és Fülöp Ferenc nyújtott.
Az előadás szereplői: Andai Kati, Tyroler Cintia, Kohut Zsanett, Magyar József, Tóth Ágoston, Mészáros Claudia és Szembratovics Szelli. A rendező alkotótársa, mint mindig, Jendrics Anikó díszlet- és jelmeztervező volt. Az előadás vonósokra épülő zenei aláfestését Cziczó Dániel szerkesztgette.
A bemutató március 3-án lesz a Jemolban, majd a premier után a „Fény nélkül nincs élet” című fotókiállítás megnyitójára várják az érdeklődőket, ahol is siket és nagyothalló fotósok képeit tekinthetik meg az érdeklődők.
Jendrics Anikó a fotókiállítást szervezi
Fotók: Juhász Ferenc
