Bella a mentalista. Azt kell mondanom, hogy nem esik nehezemre Bellának lenni. A visszaigazolások alapján akkor van Bella a színpadon - és nem Szelli, vagyis én -, amikor állati hangosan beszélek. Már pedig azzal nem szokott problémám lenni, szerencsére. Még csak furán sem érzem magam Bellaként, mert a hangos beszéden kívül szerintem nem is nagyon csinálok mást.  

fotó: GIME

Anyukám most azt mondaná, hogy akkor igazából én Bella vagyok, mert szerinte mindig hangosabb vagyok a kelleténél. Persze Bella nem csak attól Bella, hogy harsány. Szoktam közben úgy nézni, ahogy egyébként nem és ritkán hadonászom a karommal, miközben azt mondom, hogy „tütürűűűűm”.

De a legnehezebb az az erőltettet nevetés. Főleg, amikor próbálok úgy nevetni a nyolcadik jelenetben, hogy ne legyen túl hangos, és ne nyomjam el a Mamma (Andai Kati) és Vivi (Kohut Zsani) beszélgetését. Bár nem hiszem, hogy ez valós félelem.

Ellenben, amikor a ventillátorral hadonászok, az veszélyes. A Claunak veszélyességi pótlék járna miatta, most a legutolsó próbán ugyanis belenyúlt. Még szerencse, hogy nem valami durva ipari cucc.