Ma [február 25., szombat] olyan próbát tartottunk, hogy nincs súgás. Én egy életen át úgy tanultam meg a szöveget, hogy próbák alatt, súgó után mondva szépen besétált a fejembe. Előadáson sohasem szorultam súgásra. Igenám, de itt más a munkamódszer!

fotó: GIME

Otthon kell tanulni. Kevesebb próba van, mint egy nagy kőszínházban, és én még erre a próbára nem voltam kész a szöveggel. Ancsika ott ül, térdén a példány, néz... és hallgat. Egyre dühösebb leszek: miért nem segít?! Hazamegyek! Gusztival van jelenetem. "Ülj le, beszélgessünk." - mondom, de ezután a teljes sötétség. "Csak azt nem tudom, miről?" -folytatom saját szavaimmal, pikírten, hátha kapok súgást. De nem! Guszti kedvesen néz, és azt mondja: "Szívesen hallanék a lányáról." Ez az! Folytatom: "Te még nem találkoztál a lányommal..." Stb.

Na jó, mégse megyek haza...!