Haladunk? Meglesz? Hol a vége? Miről szól? Értem!?

Nehéz próbafolyamaton mentünk eddig végig és járjuk még most is ezt az utat, nehéz mindenkinek, mert tudjuk, mit csinálunk, vagy mégse? Néha úgy érzem, feleslegesen vitatkozunk szavakon, aztán rájövök, hogy nem a szavakon vitázunk, hanem azon, hogy mi, mit jelenthet - mindenki a saját fejében létező képekkel és látásmóddal. Mind különbözünk, de az közös, hogy mind szeretnénk csinálni valami  jót. Úgy vélem még a darabról is más a képünk, véleményünk, de jó úton vagyunk ahhoz, hogy amit akarunk, megvalósítsuk.

Tavasz van. Túl nagy a pörgés. Túlpörgés. Előre jutás? Nyerünk vagy vesztünk? Ki bírja tovább… Játékokat űzünk egymással szemben a próbákon, feszegetünk egymás és saját határainkat. Amikor ezt túllépjük, kicsit meginog az általunk kitalált és felépített világ. De ez játék, szeretünk játszani, néha könnyebb néha veszélyesebb. Megéri?

Orosz Balázs, Kiss Boglárka

Megéri. Haladunk, meglesz, jó lesz.

Félek. Monológ. Tudom. Tudom? Attila azt mondta csináljuk meg, oké. De hogy? Megtanultam. Elmondtam. Akkor jöhet a munka. Mit kell csinálnom? Akkor itt és itt megállok. Ez egy blognapló. Megvannak a képek. Belül látom őket, de hogy mutassam meg? Nem elegek a szavak? Tárgyilagosan. Elmondom. Nagy levegő és „Szóval kimentem a pályára. Nemsokára...”. Nem jó. Hogy csináljam? Hogy álljak neki? Nem jó. „Szóval kimentem a pályára. Nemsokára megjelent ő is...” Attila nem megy, nem fog menni hiába erőlködsz! Próbálom megtalálni a hangot. „Szóval kimentem a pályára. Nemsokára..” Hogy adjam át az érzés a nézőknek? Nem megy. Nem fog menni... „Szóval kimentem a pályára. Nemsokára megjelent ő is, nagyon hiányzott már..” NEM MEGY! Jó, próbálom! De próbálom!!! „Szóval kimentem a pályára. Nemsokára megjelent ő is, nagyon hiányzott már jó volt látni, de valahogy más volt...” Tényleg nem tudom. Nem tudom, hogy mondjam. Nagy levegők, feszültség. Néz, ez jó vagy sem? Közben zajok, ne erre koncentrálj! Tudom a szöveget? Igen. Nem. kit érdekel? Majd segít, azért van itt. Menni fog! Mennie kell! Nem megy! De megy! Próbálom. Előrehajolok, feszültség, mintha csak a fájdalmat érzeném, és beszélek, jönnek ki a számból a szavak, megjelennek a képkockák. De nem tudom megy e. Jól csinálom? Attila bólint, az nem lehet rossz. Küzdelem. És sikerült. Elmondtam. Fájt. Most is fáj. Kínzás volt számomra belül, megszenvedni ezzel az egésszel, érzem, hogy jobb. Jó? De borzasztó érzés. És ijesztő, hogy az ember képes erre. Önmagát megkínozni, és tudom hogy a hasonlóság, a képek és a fájdalom, erősíti ezt az érzést. Idővel más lesz. Jó lesz.

És a vége még nincs kész. Hazudjak? Hogy játsszam el hogy hazudok? Vámpír? Ööö... ijesztgessem az embereket. De hogy? Nem fogok magamból hülyét csinálni! De közben érzem, hogy hülyék vagyunk. Oké, megpróbálom... Jó, akkor inkább megcsinálom.