A virág.
Nagyon nem vágom, hogy pontosan milyen is. Gondolom jácint (de lehet, most írok hülyeséget). Viszont miért írok a jácintról?
A premier után kaptuk. Mindenki, személyre, azaz karakterre szólóan. Mi már mindannyian boldogság hormonban fürödtünk a tapsvihar után, így nagyon megható volt. Lehet Anikóék nem gondoltak ennyire bele, de számomra jelképes is volt. Egy még kinyílásra váró, egyszer majd gyönyörűségben pompázó... valami. Mert én akkor úgy éreztem magam, hogy ez a virág akár lehet én is egyszer. Végre, a helyes úton haladni valamerre.
Újra fel merül a kérdés: Miért írok a jácintról?
Miért ma, március 12-én, hétfőn, lassan két héttel a premier után? Az után, hogy ma adtam be harmadszor üresen az infó dogámat? Az után, hogy amit szerdán két hétre vettem cigi ma fogyott el? Az után, hogy a hétvégémet teljes letargiában kúrtam el semmittevéssel?
A virágom most halt meg.