Az elmúlt két Májlájt próba (bár azt is mondhatnám, hogy az elmúlt hetek Májlájt próbái) elég zűrösen alakult(ak). A színházban lévő hosszadalmas ablakcserét, az előadásokat, a főpróba heteket, és más darabok próbáit kell összeegyeztetni, és mivel minden szereplő tanul és/vagy dolgozik a színház mellett, nagyon nehéz olyan időpontot találni, ami mindenkinek és minden körülménynek megfelel (emellé jönnek még a váratlan események, de hát azok mindig is voltak és lesznek). Szerencsére emiatt próba még nem maradt el, de van, hogy Ancsi irodáját kell használnunk, vagy a csarnokot. Ez persze önmagában nem lenne gond, hiszen itt is lehet építeni, finomítani a karaktereket, ráadásul itt nem arra koncentrálunk, hogy az alattunk lévő széknek milyen szöget kell bezárnia az asztallal, hogy a lehető legkevesebb nézőnek legyünk (majd) háttal, hanem arra, hogy kidolgozzuk a karaktereket, figyeljünk a partnerre, és persze önmagunkra.

Igazából a gond a kavarodással ott van, hogy már mindenki szeretne többet dolgozni abban a térben, ahol az előadás is lesz. (És amíg a helyszín változik, addig térben nem tudjuk összerakni az előadást.) Ettől mindenki egy kicsit feszültebb lesz, és bár az irodának és a csarnoknak vannak jótékony hatásai, mindenkinek nehezebb, fárasztóbb egy szokatlan helyen próbálni. Ettől függetlenül kezdünk összerázódni. Szorít minket az idő és a körülmény, és ez, legalábbis szerintem, segít, hogy jobban koncentráljunk, és a feladatra figyeljünk. A munkamorál egyre jobb, mindenki összeszedte magát, és a nehézségek ellenére jól haladunk. Az előadás is kezd alakulni, a díszlet is már majdnem kész. Elkezdődött a hajrá.