Búcsú a műkörmöktől
Március 30-án láttam a "Műköröm" c. darab utolsó előadását. Olyan magával ragadó volt, hogy csak a végén vettem észre, hogy elzsibbadt a lábam.
Ezért járunk színházba. Ennek az odaadó, belefelejtkező figyelemnek a megtapasztalásáért. Amikor megszűnik az "én" és eggyé válok a történettel, a sorsokkal, amik előttem zajlanak. Nem mindig sikerül ennek megtörténnie, sok mindennek kell szerencsésen összejönnie ehhez az élményhez. Elsősorban annak, hogy milyen az előadás. Hát ez az előadás jó.
Három lányról szól, akik unokatestvérek, vidékiek. Talán egy év története az életükből, amiben minden megváltozik. Persze ehhez férfiak is kellenek. Négyen játszanak minden karaktert, elragadóan. Ez a szakmai rész.
Amitől nekem több volt ez az este, az, hogy szeretem őket és nekem is fájt, hogy ez a búcsú. Ennek így kell lennie. Majd jönnek új előadások, és azokban már ennek a tapasztalatával vesznek részt. De ezt az estét megőrizzük az emlékezetünkben.