Magyar Józsi öreg, mint az országút! Féligazságok. De mindkettő passzol hozzá: ötvenentúli, és jónéhány órát eltöltött már az utakon. Ám mostanában (szín)játszik. Ez az új hobbija. Vagy több annál?

Andai Katival (nem/más)

Ahhoz mekkora erő kell azért, hogy egy félélettel a hátad mögött egyszer csak lemeztelenedjél mindenki előtt? Mert ilyesmi ám színpadon lenni! Megnyílni, kinyílni, kitárulkozni. Józsi megcsinálta. És a sok ifjú végignéz(het)te. Na?

Tavaly, 2011. januárban kezdett a senioroknál. Évek óta ismertük egymást, fuvarozgatott ezt-azt. Néha kérdezett a színházról is. Pedig nem bőbeszédű, amúgy. És meglepően értelmes gondolatai voltak. (Egy sofőr?) Sikerült ránézésre archetipizálnom. Tipikus magyar hozzáállás.

Mert a zord rockerindián fizimiska mögött egy érző és gondolkodó lélek lapul(t) meg.

a "lányaival" (nem/más)

Józsi nagyon akarta a fészkezést. Amikor végtelenített szünetre vonult a 40+ csoport, egyből tudtuk, hogy jön hozzánk. És jött, ősszel.

Átalakította életét, csak hogy legyen ideje ránk. Magára. Eljött a czattipróbákra, megszenvedte derekasan, de lassan megszokta a rendszert.

Egy felnőtt a társulatban! Amatőr. (Ritka.) A nem/más próbákon valami hihetetlen erővel haladt végig. Kialakított egy saját (munka)módszert, és - mint a legjobb sportolók - a premierre lett kész. Pedig nagyon aggódtunk! Ami azért badarság, mert egy felnőtt miért ne tudná megcsinálni?

Jó, hogy köztünk van. Végigéli a megnyílást, a beilleszkedést, de mégis hitelesebb barát, hiszen kortársam. (Pluszminusz tíz év!) Sokat segít nekünk. A színház berendezésein, a díszletek színességén látszik is. Nem veri nagydobra. Majd mi!

Mert nélküle már elképzelhetetlen lenne a Fészek Színház.
Nem is akarjuk elképzelni.
Rocker és indián.
Férfi.
Ember.

Az összeset megkapja/megkapta szerepben is.
Lehet játszani!

András (nem/más)