Gimét Clau szerezte. (Hogy honnan, azt a mai napig nem tudom!) Idén januárban jelent meg, hogy majd lesz egy fotókiállítása. Merthogy ő egy fényképésztanonc. Vagymi.

Kiállítása azóta sem volt – de dolgozunk rajta -, ellenben a kezdeti törzsnézőből mára a házifotósunk lett. (Plusz film, web, technika, mobil, hülyén-beszélő-bárány, meg ami kell!)

fotó: GIME

Gimesi András - olvastam rendszeresen előadások előtt a jegyátvételre feliratkozók listáján. Mindent megnézett. Precíz ember. Aztán egyszer odamentem hozzá, s azt mondtam, hogy innentől közénk tartozik. Pedig ismeretlenek voltunk egymásnak. De mégis azt éreztem, hogy ezeréve. (Ismerem.)

És jött. Ötletekkel! (Ez ám a ritka mifelénk!) Fotózott mindent. Amikor a Jemolban aludtunk – hajnalig próbálva -, ő is ott volt. Még szárnysegédet is hozott. (Ágit.) Élvezi, nagyon. Mi is. (Vele lenni.) Annyit nevet, hogy csak na! És hangosan, hogy könnyebben ránk ragadjon. Jókedélyű ember. (Hiszen felnőtt.)

Clau a nem/más-ban (fotó: GIME)

Nagyon jó képeket csinál. Nagyon sokat, de mind-mind egy történetet mesél el. Nem hinném, hogy ez könnyű lenne! (Mert akkor mindenki ezzel foglalkozna.) Gime ritka egy tehetség. Ritka az ilyen ember.

Van valami örök optimizmus és állandó kedvesség a mosolyában. Hogy milyen ember? Annyira (még!) nem ismerem. Világnézetileg nagyon különbözünk. Különbözünk? Hiszen minden világnak és nézetnek egy az alapja: az ember.

Gime ismeri az embereket. Könnyen ki- és megismeri. Láttatni tudja a lényeget. Képivarázs.

Maradjon is így!

Tia a nem/más-ban (fotó: GIME)