2012. április 16. - májlájt

Ma nem voltam valami összeszedett. Nem tudtam kint hagyni problémáim, pedig mindig szokott sikerülni. Ráadásul volt bennem valami fura érzés. Egyrészt mamám felhívott a mobilomon, amit nem nagyon szokott, csak ha elfelejtek valamit, vagy ha valami rossz hír van. Utóbbira tippeltem. Bevált. De ez most mindegy.

fotó: GIME

Az előadás előtt álmos voltam, fáradt, és tudtam, hogy nem leszek valami energiadús. Így is lett, de megtettem azért a tőlem telhetőt, már ha éppen tényleg akartam. Monológ lement, nem ez volt a legjobb. A többi meg, hát nem tudom... Egyszer nagyon kizökkentem az egészből. Éppen Balázs mondja Edward monológját, amikor a hátam mögött, a pulton, el kezd rezegni egy telefon. Hátranyúltam, és kinyomtam. Anya, 20:45. Ennyit olvastam el. Nem kellett volna. Bogi az asztal alatt (hátha nem látják) a térdemre teszi a kezét, és várja, hogy odaadjam a telót. Én láttam, hogy látnak (elvégre színpadon voltunk, vagy mi), úgyhogy megráztam a lábam, de ő makacs volt. Zsebre tettem, aztán meg vissza a pultba. Most már bele. És ment minden tovább.
Hát ennyi volt az írásom mára. Nem nagyon tudtam beleélni magam, így az írás se megy róla. Ha máson jár az ész, meglátod mire mész.