Ez a Bugyi! Kész őrület! Ötödik volt a sorban. Nekem is. És mind az ötször felléptem. Díjat is kaptam. Élveztem. Jó volt. Elfáradtam. Mostanra, 5 nappal utána, ki is pihentem.

Mindig mély nyomot hagy bennem, és feldolgozni az ott tapasztaltakat, és az ott látott előadásokat mindig hosszú idő. Idén tényleg más volt. De csak kicsit. A szombat este sűrű volt, sok előadás, több helyszín. Szombat délután 5-kor Attilával kezet fogtunk és elköszöntünk: éjjel találkozunk.

Kicsit csalódtam is, mert nem volt annyira nehéz, mint szerettem volna. Én felkészültem a rohanásokra, az átállásokra, a nehézségekre. És rákészültem a problémákra is, amik előadások közben felléphetnek a technikában. Nem jöttek. Ami igazából jó, mert azt jelenti, hogy profin megcsináltunk mindent, és nem vétettünk hibákat. De így az efféle izgalmak is kimaradtak.

A Májlájtot kétszer is lenyomtuk, nem izgultam. Sikerült is. A nem/más-ban be kellett ugranom Attila helyére koldusnak. Na, itt izgultam. Ha rosszkor megyek be akkor nincs javítási lehetőség. Maximum Guszti cserélheti fel a szövege sorrendjét, azt meg nem várhatom el tőle.

A szokásos programok persze nem maradtak el. Péntek esti kiscsoportos foglalkozások. Tibiékhez kerültem (Club Színház vezetői), és mozgásos feladatokat csináltunk. Nagyon élveztem, mert régen csináltam ilyet. Nálunk a Fészekben nem nagyon szoktunk. De ezért is jó a Bugyifeszt. Megismerni valaki-valami újat. A végére improvizatív táncot csináltunk, zenére. Ez teljesen új volt, és felüdítő. Kötött koreográfia nélkül, szépen mozogni, ellazulni, átadni magatokat a zenének és élvezni.

Majd jött a csoportcsere. A vezetők, vagy egyéb emberek, kapnak egy csoportot, no persze nem a sajátjukat. Én a Teatrino Gennaro csoporttal voltam, a Hegyhátosokkal. Élveztem a velük való „alkotást". Kicsit más, mert mások, vagy nem? Értelmesek ők is. Lehet velük beszélgetni, és ötletelni. Nem rágtam semmit a szájukba, csupán segítettem őket. Csináltak egy vázat, majd felépítettek rá egy történetet, és megcsinálták a jelenetet. Csak egy támasz voltam, ők dolgoztak. Felemelő érzés volt.

A Bugyifeszt jó. És ahogy Józsa László, a Bessenyei György Művelődési Ház vezetője is mondta: „A Bugyifeszt nem szól másról, mint hogy szeretet nyelvet tanít."