Stankovics Tábor (Zalamereny-e?)
"Nekem olyan ez a világ, mint neked a..."
Tizenegyedik táborunkon vagyunk túl - na, jó: táboromon, hisz névadó lennék, vagy mi a cziczótáborban -, s harmadszor vendégeskedtünk Zalamerenyén. (Pontosabban negyedszer, mert harmadik éve ugyan, de tavaly két táborral megörvendeztetve a helyieket s magunkat.) Milyen volt? Mindenféle. Legfőképpen tanulságos.
Pálinkás Guszti, Haver Balázs, Rokon Ramóna, Minden Ancsi, Kedves Bandi, Korán Hajni, Tehetséges Vera, Jómagam Attila, Halk Tia, Szimpatikus Attila, Erőnfelüli Bogi, Fiam Dani, Energia Nanni, Szép Gabi, Szokásos Dédé, Türelmes Tamás, Repülő Ajna, Új Máté, Vendég Kata, Álmos Józsi (és otthoni üdvözlettel: Féltábor Zsófi)
Naszóval. Az első nyolc cziczótábor a játékról szólt, jórészt fiatalokkal körülvéve táborozgattunk, s ha kedvünk támadt, színjátszottunk is. Mindig volt kedvünk! Aztán elköltöztünk Zalamerenyére, s hirtelen más lett minden. Már az első tábort egy előadással zártuk ('Az olasz'), amiben persze közrejátszott, hogy egy 'Fém' előadás előzte meg a táboros hetet, plusz a falu is igényelte tőlünk a bemutatót. Nem készültünk külön, sokat jeleneteztünk, s ezekből az etűdökből lett aztán egy esti produkció.
Közben Budapesten hirtelen színház lett belőlünk, így a tavalyi tábor már inkább volt mondható tréningsorozatnak, mint játszadozásnak. Volt végcél is ('Iluska'), ráadásul már nemigen fordultak meg külsősök a csapatban. Mégis önfeledt maradt a társaság, tudtunk lazulni, játszani néha, még éjszakai túra is összejött hat emberkével. Aztán megtartottuk első alkotótáborunkat ('TI [Terra Incognita]'), ami nem szólt másról, mint az alkotásról. (Megjegyzem, a legfelszabadultabb táborom volt eddig.)
Idén nem terveztünk két különböző tábort, azt találtam ki, hogy hozzuk össze a kettőt egybe! Túinvan. Jelentem, nem jött össze. Mert ugye sokat akar a szarka... Lett egy félbehagyott tréningsorozatunk, és egy erőn felül összehozott, ám gyönyörű előadásunk.
Az idővel álltunk hadilábon. Az első néhány napra összeállított jelenetezős színjátszás célja a közösség összeforrasztása és az egyénekben lapuló akarás felszínre csalogatása volt. Majdnem sikerült! Félbemaradt. Ha van még 1-2 napunk...!
Mert az "alkotótábor rész" egészen más célt adott a csapatnak: produkciót létrehozni. Vittem alapanyagot, aminek vázolva volt a szerkezete, s készen kitalálva a kerete. A szerkezet nem változott (sajnos), a keret azonban sokat (szerencsére). A 'Romantika' című abszurdunkat decemberben mutatjuk be a Jemolban, Merenyén egy egyáltalán nem abszurd, inkább keserédes tragikomédiát alkottunk belőle. Nem baj.
Stankovics úr is megkapta a színpadot, mert Merenyéhez ő is hozzátartozik. Ahogy az udvar, a csillagok, a templom, az éjszaki túra, a koszos talpak, a zúzapörkölt, a hisztis főpróba, majd a könnyes taps...
Sokat dolgoztunk, keveset játszottunk, de nem jöttünk haza üres kézzel. Mégsem hiszem, hogy csinálunk ilyet még valaha. Kell a játszadozás, kell az alkotás, de nem egyszerre, s nem mindenkinek. Lehet jönni újból, megnyílnak a cziczótábor kapui, akinek kedve van, ott lehet velünk a tizenkettediken! És megnézheti alkotótáborunk legújabb merenyeségét! (De nem egy táborban.)