Anikóval lázasan készülünk, tervezgetünk, alakítunk, és már most rengeteget dolgozunk. (És! Optimisták vagyunk, ami azért hiánycikk erre mifelénk.) Szóval minden készen áll. Annyira, hogy a Gabriella tizennégyszer próbái már meg is kezdődtek. Egy hónap múlva nyilvános főpróba, és október 13-án premier. Háromszereplős kölcsöndráma ez: Zsófi, Tamás, és kedves vendégünk, Stubnya Béla alkotja a triót.

Tamás (A nép ellensége)

Úgy hiszem, durva élményben lesz része nézőinknek. Legalábbis meglepő fordulatokban gazdag előadással lesznek megörvendeztetve. Hogy mi – már most is – nagyon élvezzük az együttlétet, nem meglepő. Ha ezt sikerülne elérnünk a Jemolba látogatókkal is, az lenne ám a nagyszerű!

Andai Kati és Stubnya Béla (Gyenge vagyok)

És október közepén már folytatódik is a „munka", egy laza térfélcserével lép színre a Romantika csapata. Búbánatos cigánymese abszurd köntösben! Nagyon várom. Főleg azért, mert az „enyéimmel" csináljuk. Hiszen nagyszerű dolog színészekkel együtt lenni, mégis van valami szívszorító bája annak, amikor azt mondhatjuk, hogy mi csinálunk színházat.

Tia és Balázs (Romantika-alkotótábor, Zalamerenye)

Nyáron már belefogtunk, készült is egy tábori munkabemutató. Érdekes lesz a vidéki kisfalut belerendezni egy nyóckeres bérházba. És jó lesz majd Katival, Bandival, Jánnal, Tiával és a többiekkel újra elhitetni, hogy „jó lesz az úgy, ahogy kérem". Arról nem is beszélve, hogy végre egy könnyedebb témával foglalkozhatok: család helyett a társadalom kerül a középpontba. (December 8. a premier!)

Ján és Bandi (Iskolapélda)

Mert a családdal, mint témával foglalkozni a legkényesebb és legnehezebb manapság még. Az okát nem tudom. (Sejtem, mondjuk!) Talán a megoldhatatlanságok miatt. Nem tudom. De azt tapasztalom, hogy a családdrámák mérhetően nagyobb feszültséget termelnek a nézőben, indulatokat, agressziót hoznak elő a nép egyszerű fiából is. Míg a nagy társadalmi abszurdjaim nevettetnek. Persze joggal, de mégiscsak furcsa, hogy a közös(ség) "ennyire" kevésbé érdekli az embert, mint sajátmaga. (Vagy nem is fura?)

Januárban aztán egy meglehetősen komoly vállalkozásnak tűnő próbafolyamat veszi kezdetét, ami március idusán ölt majd végleges formát. A Halhatatlan. Naná, hogy családdráma! Család és halál. Egy ütősnek tűnő téma, egy összeszedett szöveg, egy nagyon erős alkotógárda: Andai Kati és Nanni a társulatból, vendégként pedig Vallai Péter és Szalay Marianna. Mondhatnám, hogy az eddigi leg-leg-leg... De nem mondom, mert minden előadás, amit létrehoztunk, valamiben a legkülönlegesebb volt: az Ahától a Gyenge vagyokig. A 'Halhatatlan' azért mégiscsak valamiféle előrelépésnek tűnik, mert mindenben ráteszünk egy lapáttal: egyre színházabb színházat csinálunk. Ami végül is teljesen normális, nem?

Szalay Marianna (fotó: mariannaszalay.com)

Ennyi az én részem az évadból. Anikó és Nyulassy Attila is rendez majd, de arról beszéljenek inkább maguk!

Hm. Amikor 1988. március 14-én az a lakli kamasz, aki felsétált a Ságvári Endre Szakközépiskola tornatermében összeácsolt hatalmasra színpadra meghajolni, szerintem nem gondolta át, talán fel sem fogta, hogy az a taps egy életre meghatározza hivatását. Szép kis huszonöt év lett belőle!

Vallai Péter (fotó: Nyitott Műhely)

Évadvégére még összehozunk egy nagyon-nagyon zártkörű mozgásszínházat: kipróbáljuk, milyen is az. Belekóstolunk. És utána kifújjuk magunkat, kicsit összebújunk, azután beleállunk a forró napsütésbe, jól elvakulunk, és kezdjük elölről az egészet.

Elvileg...