Dobbal, Hitlerrel, létrával
A hétfő délelőtt elment egy kilyukasztódott autókerékkel, este hosszú, darabkákra bontott próba. Helyet szorítottunk Daninak és az ő dobjainak a már kialakult rendben... gondoltam (tuk Zsófival), aztán kiderült, hogy nem úgy van ám: a rend csak most alakul ki, s bizony nekünk kell igazodnunk hozzá. Talán jókor. Az előző hetek után már majdnem elhittük, hogy csak MI HÁRMAN vagyunk és ennyi a színház. Pedig, tényleg van díszlet, technika, rendező és dob. Szerdára megszoktuk. De csinálni még mindig az egymásba fonódó szembogár-fények miatt érdemes. A többi a közönségé.
A szerdai próba után megnéztem Katit és Bélát az Eötvös 10-ben, Szalay Álmos darabjában. Béla volt Hitler. Tetszett. Akárcsak a köré rajzol kép: az ismert történelmi slepből kiemelkedve egyedül Hitler normális. A többiek mind - hitből, megfelelési kényszerből, félelemből - durvábbak, kegyetlenebbek, aberráltabbak nála.
Pénteken romantikázós próba (együttlét, happening, amelyik jólesik), haladva a konkrétumok irányába, bátor férfiakkal és kivárós lányokkal, hínáros beltengerrel és Jenőkkel.
Szombaton TeARTrum az Andrássy úton. Reggeli bekészülés után séta a környéken. Az Új Színház főbejáratánál 2 műsorterv-plakát és három cetli, hogy itt június óta se-ki, se be, használni a hátsó, egy parkolóból nyíló bejáratot kell (régebben ott lehetett a stúdió-előadásokra feljutni). Szóval az utcáról csak úgy ne akarjon senki se...? Vissza az Andrássyra: az út kétoldalt tele. Mint hamvtalan leánykák árulják magukat színházak (és portékájukat a vásárosok, fura egyvelegben, mint a falusi búcsúkon). Magunkat még megértem, kicsik, szegények, médiátlanok vagyunk. A nagyok meg ...nagyok. Akárcsak a kínált kedvezményeink. De úgy tűnik mindenki rá van szorulva a direkt erre váró közönségre. Mert azok hömpölyögnek, s csakugyan ezrekkel zsebükben vadásznak a lehetőségekre. A megfizethetőbb szórakozásra, kultúrára. Engem meglepve és a létra mellé szögezve ismeretlenül is vonzottuk őket. Jó volt Fészek-sárkánynak lenni. Kellemes színészi feladat. Röplapokkal embereket megszólítani húzódozósan, védtelenül civil. Minden elismerésem azoké, akik végül is fogcsikorgatva csinálták.
A héten hivatalosan is megkezdjük az évadot. Fészkes terveink nagy ívűek és sokoldalúak. A sajátjaim egyszerűbbek és kicsinyesebbek: egyszerűen csak szeretném jól érezni magam. Színpadon, társaságban egyaránt.