Start!

Rendes fészek. Rendes face-ek. Egy rendetlen: én. Rendetlen, de rendíthetetlen. Rendíthetetlen, mert ihletben nem vagyok hitetlen… Micsoda? Jó, mielőtt elkezdődne, az agymenés egyből a lényegre török.

mátékép.jpg

Szóval itt vagyok ebben a társulatban, akik Fészek Színháznak nevezik magukat. És valóban ez az: fészek, menedék. El lehet benne bújni a kegyetlen világ elől. És színház is, mert hát vannak ilyen előadások is, amik tükröt állítanak fel a már említett kegyetlen világgal szembe. Lásd világ, kegyetlen vagy! Legalábbis azt hiszem, nem tudom, ezt a részét nem vágom annyira. (még) És ez a Fészek Színház a kettőnek a metszete (ahogy az a nevéből is látszik) és ez durva jó. Vannak emberek, akik odafigyelnek rád, érdeklődnek felőled, pesztrálnak, én meg csak pislogok és csodálkozom. (És arra koncentrálok, hogy ne maradjon tátva a szám.) És mindeközben próbálok valami hasznosat művelni együtt a többiekkel, mert igen, hasznos tagja akarok lenni a közösségnek, mert van benne potenciál és tele van kreativitással és… Na de várjál, ho-hó, hogy kerültem ide? Mert bizony azt is meg kell válaszolni és pofázok már egy ideje, vagyis írok, és tudom, neked nincs időd olvasni, mert rohanó világ stb., szóval rövidre kell fogni. Tehát, az úgy volt, van nekem egy keresztapám, aki itt van már egy ideje, és ő mondta, hogy van ez a színházas tábor nyáron, és mennyek, mert jó dolog, meg hasznos. És tényleg. Bevallom, az elején vonakodtam, mert hát én olyan gyerek vagyok, aki vonakodik. Nehezen nyitok az újra. De ez megérte. (Legalábbis most még így gondolom, és remélem, hogy ez így is marad.) Úgyhogy most csinálom a dolgokat, már amennyire tőlem telik és emberek, akik ezt olvassátok és most hallotok először erről, gyertek el és nézzétek meg a színdarabokat, mert pöpecek. (Miért húzza alá a program ezt a végszót? Ilyen szó van. Pöpec.)