Prológus

Bejegyzés alcíme...

heti_szerkeszto.jpg

Boguslawski (...) Édes fiam, a színházban semmi sem számít, sem a szép hang, sem a jó megjelenés, sem a szakmai tudás, sem a rutin, mert csak egyetlen dolog hat a közönségre: az őszinteség. Azt, fiam, minden közönség, a legbutább is, a legműveltebb is, csalhatatlanul megérzi. A színész egyetlen művészete az, hogy képes őszinte lenni. Aki pedig erre nem képes...(legyint) - Az a te szerencséd, hogy jó a társulatod.

tamas.jpg

A fentieket még tizenhárom évesen hallottam egy frissen alakult színház – a Bp.-i. Katona József- „Imposztor" című előadásában, Major Tamástól (a szerző: Spiró György). Akkor és ott kezdődött a színház iránt máig tartó szerelmem. Pedig még évek kellettek, míg magam is ki mertem állni a világot jelentő deszkákra. Majd további évek, hogy elhiggyem: otthon vagyok rajtuk. Egészen pontosan öt év. 1992-ben , Vácon, a KÉKLÓFÉNY klubban (az 'ő' betűről hiányzott az ékezet fele, de megszokták, poénból így maradt). Órákkal az előadás előtt értünk oda, lepakoltunk, falatozgattunk, majd körbesétáltuk a Duna-parti városrészt. Este vagy harminc nézőnek eljátszottuk Schwajda György Himnuszát. Jó, ha 13 m2-en, hitelesen, tragédiába hajlóan. Átlagéletkorban húsz alatt. Azóta is az ilyen előadásokat, lehetőségeket keresem. Szimbiózisban a társakkal, nézőkkel: ezért érdemes csinálni. És olyan jó, hogy néha sikerül!

Szorgos hét várható. Magán forradalmakkal teli. Felújító próbákkal (Májlájt, A nép ellensége), utóbbit vasárnap már ki is tesszük a közönség elé. Október 23 ünnepi estéjén pedig megvívjuk saját zárthelyi csatánkat a Gabriella tizennégyszer teltházas (!) előadásával. Mert veletek vállvetve harcolni könnyebb.

Örülünk, Vincent?