Változatok egy témára

Bejegyzés alcíme...

Májlájt. A Fészek-történelem talán leghosszabb próbafolyamatával és legátfogóbb felújító próbájával rendelkező előadása. Felújítás? Inkább átépítés, persze meghagyva az alapozást és a főfalakat. Az eredeti szövegkönyv fele kihúzva, egyik szereplőnk kilépett, temérdek kérdés és zavar a fejeinkben. Lehet így tovább dolgozni egy előadáson? Lehet.

majlajt_balazs.jpg

Ahhoz képest, hogy milyen hosszú ideig próbáltunk a premier előtt, tudtuk, éreztük, hogy valami hiányzik az előadásból: nem a tartalom, mert azt hiszem, hogy nem volt gond az ötletekkel, azokból nem volt hiány, és nem is kevés került bele az első verzióba. A probléma inkább ott mutatkozott, hogy hetünk hét féle elképzelése nem mindig tudott együtt működni, mindez pedig egy nagyon nehezen (sokszor számunkra sem) érthető formába lett beleöntve. Már a bemutató előtt tudtuk, hogy Ny. Attila, az előadás rendezője át szeretné alakítani – hogy mennyire, az akkor még számunkra nem derült ki, de az évad végéig folyamatosan változtattunk mind a szövegkönyvön, mind produkció egyes részletein. Nyár végére aztán kezdett számunkra is körvonalazódni terve, hogy pontosan mit, miért és hogyan szeretne átírni, megváltoztatni.

Az egyik legnagyobb változás a darab megírásának a folyamatában: nem közösen írtuk, hanem Attila elénk rakott egy majdnem kész szövegkönyvet – mi, játszók persze, ahogy azt kell, pillanatok alatt szétkaptuk azt a logikai hibáktól az „ilyet sosem mondanék”-on át a nyelvtani tévedésekig –, mi pedig hozzátettük a saját gondolatainkat, finomítottunk, kérdeztünk és javasoltunk. Így könnyebben ment: már nem hetünk elképzelését kellett összeegyeztetni, de így is mindenki megtalálta a darabhoz való viszonyát. Bár még mindig akadnak nehézségeink, könnyebben tudunk együtt dolgozni, mint tavasszal, és gyorsabban is haladunk. Formailag szinte az egész le lett cserélve: háromból két sík lett, az egyesített első-második sík sokkal közelebb került a valósághoz (ahogy azt elsőre terveztük), a Twilight sík pedig sokkal abszurdabb lett (ahogy azt elsőre terveztük). Sok minden letisztult, érthetővé váltak azok a gondolatok, amik a fejünkben megvoltak, de a színpadon eddig nem jelentek meg (így helyenként érthetetlenné téve az előadást), illetve lazítottunk az előadás hangulatán.

Izgalmas ez a folyamat. Sok minden új értelmezést nyer. Mi - a rendező és a szereplők is -  változunk és fejlődünk, változik a Májlájttal kialakított viszonyunk, így más gondolatokat, érzéseket tudunk beleadni ebbe az előadásba. Úgy gondolom, hogy a néző számára egy teljesen más, új előadást tudunk bemutatni, ami sokkal inkább hasonlítani fog az eredeti elképzeléseinkre, mint a Májlájt első verziója – de hát semmi sem tökéletes, így biztos vagyok abban, hogy ahogyan eddig, ez után is folyamatosan lesznek benne apróbb módosítások, amik persze a játszók számára is izgalmasak.