Soros blogszerkesztőségem alkalmából továbbfűznék korábban már felmerült gondolatot: színházunk társadalmi hasznosságának kérdését (de inkább tényét). Konkrétabban az éppen készülőfélben lévő legújabb előadásunk, a Romantika gondolatrendszerébe, munkafolyamatába szeretnék belekóstolni és kóstoltatni. Remélem ízlik majd!

A Fészek repertoárján volt már korosztályos, egyéni, családi, csoportos, társadalmi és mindenkori ember(iség)i problémákkal foglalkozó előadás is.

Szocio-vonalon gondoljunk csak az Iskolapéldára. Akadtak páran, akik nem hámozták ki a (magyar) társadalmi hasonlatot a tanárok kalandjaiból, na de most aztán néző legyen a talpán, akinek nem mozdulnak meg az agytekervényei is a térdcsapkodós és síró-rívó szórakozás közepette. Én legalábbis erre számítok. Hogy bele lesz mondva mindenki arcába az a nagy helyzet. Ami annyira fájdalmasan aktuális. Aktuális már sok éve, de mára, 2012-re már el se telhet nap anélkül, hogy ne szembesülnénk vele valamelyik csapból kifolyólag.

Ugye. Ugye? Magyarok, nemmagyarok, nemzeti, nemzetiségi, más, idegen, színes, szürke, fekete, fehér. Úgy tűnik ezek a dolgok még mindig hatalmas bonyodalmat okoznak az elmékben itt a 21. században, Ká Európában, pöttöm kis országunkban.

Hát akkor nézzük meg magunkat a Fészek színpadán, lássuk, hogyan lesz egy hétköznapi Rómeó és Júlia történet még romantikusabb.