Bűdi Annamáriával "kellet" interjút csinálom. Ismertebb nevén Nannival. Régóta ismerjük egymást, így még nehezebb volt olyan dolgot kérdezni, ami nem csak nektek, hanem nekem is újdonság. Bevallom, sok új dologra számomra nem is derült fény. De, jó feladat volt!

Szátyárböskeként, a Romantikában (Kohut Zsanival)

Nanni! Az a megtisztelő feladat jutott nekem, hogy veled készítsek interjút. Először légy szíves magadról egy kicsit, ha beszélnél. Hogyan kerültél ide, milyen a többiekkel való viszonyod... stb.

NANNI Hú, in medias res: talán kilencedikes koromba kerültem a Fészekbe, lassan 5-6 éve. Egy teljes félreértés miatt, de így most, egyáltalán nem bánom. Sok olyan emberrel kezdtem, akik mára már nem tagjai a csapatunknak, de ahogy az évek múlnak, az emberek cserélődnek; én itt maradok/maradtam.

A folyamatos forgás, cserélődés ellenére mi az, ami a Fészek Színházban mégis itt tart?

NANNI Minden! A csapat, az elképzelés, az "ideológia", a darabok, a mag, az újak, a múlt, a jövő. Nekem való. Ebben nőttem fel, a színház segített megtalálni magam. Ide köt már valami. Ha egyszer el is hagyom a színházat, mindig a részem lesz.

Akkor ezek után nyugodtan kijelenthetjük, hogy sok mindent köszönhetsz a színháznak. Talán e színházi szeretet miatt, gondolkodtál már rajta, hogy a színészkedést "profi szinten" is műveld?

NANNI Fix elképzelésem a dologról, úgy színész nem lennék, hogy tanuljam iskolában, ennek szenteljem az életem, de ha esetleg adódna az életben olyan, hogy valaki felkérne egy előadásba illetve filmbe, azt nagyon szívesen elvállalnám.

Visszatérve az előzőkhöz, mi az, ami a Fészek Színházat mégis különlegessé teszi? Miért pont a Fészek adta meg azt, amit megadott neked? Más színház is lehetett volna, ami az életedet teljessé teszi, és csak véletlen, hogy most a Fészekről beszélgetünk, vagy van valami más is?

NANNI Áá, nagyon jó kérdés! Nem! Abszolút nem tudnék más elvárásoknak megfelelve játszani. Közreműködni. Régebben azt gondoltam, hogy ezek a színjátszósok olyan beképzeltek, és a vicces, hogy így is gondolom, kivéve minket. Szóval, igen, nagyon elfogult vagyok, és el is zárkózok más lehetőségektől. Nem véletlen, hogy itt maradtam.

A jelenlegi társulatban hogy érzed magad? Milyen a kapcsolatod a többiekkel? Ki áll hozzád a legközelebb?

NANNI Annak ellenére, hogy néha vannak konfliktusok, mindenkivel kijövök, nyilván aki régebb óta tagja a csapatunknak, ahhoz sokkal közelebb állok. Meg persze, elég érdekes a helyzet amiatt, hogy rég itt vagyok. Hogy név szerint ki áll hozzám a legközelebb, nem mondanék senkit, de egyértelmű, hogy Attila és Anikó, akik akár a szüleim lehetnének.

Ha te irányítanád a színházunk működését, akkor min változtatnál? Akármilyen kérdésben...

NANNI Annyira laikus vagyok színház csinálás vagy esetleg működtetés terén, hogy ihaj. Én bízom a vezetőkben. De a legfőbb baj talán az lehet, hogy nem vagyok még elég felnőtt, és nem látom át a "dolgokat".

Értem. Ha egy idegent kéne meggyőzni, hogy jöjjön el egy előadást megnézni, akkor mivel győznéd meg? Miért pont mi?

NANNI Ez egy különleges dolog ami itt van, családias szféra, tehetséges emberek, olyan darabokban, amik az élet kis részeire világítanak rá, elgondolkoztatnak, sokszor a rideg valóságot selyem köntösbe bugyolálják vagy vicces jelmezt aggatnak rá, hogy emészthetőbb legyen. Mi szívesen beszélgetünk az előadásainkról, senkit nem küldünk el például. Ez elég csábító?

Engem mindenféleképpen meggyőztél volna. Mi az elkövetkező időszakra a terved? Milyen előadásokban leszel benne? Mit vársz a leginkább?

NANNI Januárban nekiugrunk a Halhatatlannak három ismert színésszel és ugye velem, amit nagyon várok. Emellett a hamarosan debütáló Romantikát kíváncsian várom!