Anikónk... a Jendrics!

Ha Attila a Föld, akkor Ancsi a Hold. Ugyanis a kettő együtt jár. Ők. Ketten. A színházunk gerince...

De miért? Miért foglalkozik a mi Ancsink ilyen szaros tinédzserekkel, mint mi (mint én)? És hogy lett ilyen erős, meghatározó egyéniség a színházunk mindennapjainak?

Ez bizony régen kezdődött, egy kis 13 éves lánnyal aki a helyi református közösségbe járt. Erre a legfőbb indok Dr. Huszti Kálmán volt, a lelkész, akinek mindig volt egy-két életbölcsesség a tarsolyában. Ez a kislány (nevezzük mostantól "a mi Ancsinak") legfőképpen beszélgetni szeretett a lelkésszel, aminek cserébe rendszeresen járt a templomba. Viszont, ha már ott volt, gondolta gatyába is rázza azt a közösséget. Sikerült a kezdetben 3-4 fős ifjúsági klubbot felduzzasztania élettel (és fiatalokkal!). Énekkart alapított, és rendszeresen előadtak a nagyobb közösségnek.

Az így szerzett tapasztalatokat csak tovább alapozta, hogy 19 éves korában mindezt már egy katolikus közösségben is felépítette. Mert a mi Ancsink nagyon belejött a szervezésbe, amire egy új lelkész ööö... pap is felfigyelt. Bárdos Ferenc ("Feri bátya"), ki kulcs fontosságú szerepet játszott a szívében, tán még a mai napig is. Ő (bármint a pap!) megkérdezte: "Nem akarsz óvodás hittant tartani?" A mi Ancsink meglepődött ezen, hisz hogyan is tarthatna katolikusoknak reformátusként? De Feri bátya erre csak annyit válaszolt: "Áh, azt szard le, úgyis kitűnően csinálnád!" (Na jó. Lehet hogy az idézetek nem teljesen pontosak...)

Így hát a mi Ancsink ennek is neki vágott. Fiatalokkal való foglalkozás, még ha ilyen apróban is, de itt kezdődött nála. Gyereknek-szülőnek egyaránt szervezett programot, kirándulásokat. És élvezte. A mi Ancsink nagyon élvezte.

Ezekből szinte egyenesen következik, hogy szocioterápiát kezdett tanulni. "Alkalmazott művészet az önmegismerés érdekében!" Ancsink specialitása a tinédzserek lettek. Hogy miért? Mert számára gyönyörű ez az időszak. A második újjászületés. A kor, amikor az ember teljesen szétesik, és újra összerakja önmagát. Mikor a tini mellé legjobban el kell egy erős felnőtt ember! És a mi Ancsink ez az ember akart lenni. Ez az erős személy...

Ja és Attilát honnét ismeri? Egy kosárcsapat edzőjeként a játékosa lett... (És tudtak együtt játszani!)