Vajon mit is csinálunk mi a színházcsináláson kívül? Höhö… Mondhatnám, hogy ugyan azt mint bárki más. Én tanulok, ő dolgozik a harmadik, meg mindkettőt. Na de vegyük a figurát ennél érdekesebbre! Menjünk részletesebben bele a dolgokba.

Nekem a színházon kívül hobbim volt a zenélés. Hegedültem, citeráztam, sőt még énekelni is jártam anno. Aztán ezek szépen sorjában lekoptak rólam, egyrészt mert nem kerítettem rá időt, másrészt nem is akartam rá energiát fordítani. (Mostanság azért nagyon tudok neki örülni, hogy van egy minimális zenei tudásom.) 

Aztán valaha sportoltam is, igaz nem túl huzamosabb ideig, de narancssárga öves karatés vagyok! Na, ez a zenélésnél jóval hamarabb lepergett rólam.

Mostanában tanulásnak kéne a hobbimnak lennie, mivel hamarosan érettségizem. De (szerencsére) tanulásra sem sok idő jut. Állandóan van valami. Egyszer iskolai program, másszor otthoni. Ezt lehet nyugodtan úgy érteni, hogy a színház (mint hobbi), plusz a leírtak kiteszik az életemet. Slussz. De komolyan!

Persze, ha nagyon szeretném, beférne még az életembe a sportolás is, de mivel annál lustább vagyok, így marad a pihenés és a punnyadás. Meg amúgy is a kamaszkori sajátosságunk, hogy értünk az idő eltöltéséhez. Ott van a csodálatos internet határtalan világa, a számítógépes játékok színes kínálata. Mind ez túl csábító ahhoz, hogy elmenjünk csak úgy mellettük. Szóval időm van. Illetve lenne, ha nem b***nám el minden hülyeséggel. Ugyanakkor nekem nem tűnik soknak ez a feleslegesen eltöltött idő.

Mindez a színpadi „teljesítményemen” nem segít. Ettől nem leszek jobb vagy rosszabb. A színpad viszont hatással van a magánéletemre, de az már egy másik téma…

Igyekszem mindig csinálni valamit. Imádom a pezsgést. (Még ha másnap reggel ezt nem is mindig gondolom így.) Jelenleg a színház (ebbe beletartozik a színházzal kapcsolatos összes dolog) tölti ki a legtöbb szabadidőmet.

Szerencsére!