Itt vagyok, és szokás szerint látom... nem is értem... Látom őket, miközben tudom, hogy ez lehetetlen. Egész sötét van, bár valami fény azért jön... De ez nem a Nap. Ez valami más, nem is értem, mert pontosan rám vetül a fény. Olyan, mintha én lennék a főszereplő egy drámában. Na persze, hiszen ki más lenne a saját életem drámájában a főszereplő, ha nem én?! Hehe...

Azonban ez a sötét mégis afféle nehéz függönyként borul a világra, mert elvakít a rám vetülő fénysugár. Vagy ez csak egy része ennek az egésznek?

látomás

Hogy van ez?

Élem az életem, beszélgetek a barátaimmal, viaskodom az ellenségeimmel, szeretem a szerelmemet, és így tovább. S közben nézek ki, messzire, oda ki... ki a sötétbe... És azt látom, hogy onnan csillogó szempárok lesnek minket, mintha megannyi apró kulcslyuk lenne ott, amiken keresztül kukucskálnának kíváncsi tekintetek. Ha néha sikerül jobban megfigyelem, akkor azt is látom, hogy ott a sötétben emberi alakok gubbasztanak, és feszült figyelemmel kísérik az életünket...

Mi ez?

Ha azt veszem számításba, hogy a sötétben gubbasztanak, akkor arra kell jutnom, hogy a sötétség lényeiként ők maguk a mi démonjaink, és meg akarnak szállni minket. Azonban ennek ellentmond az, hogy nincs felőlük semmiféle utasítás, hogy mit, meg hogyan csináljak, egyszerűen csak ott vannak és figyelnek minket. Most csak engem, amíg éppen egyedül elmélkedem, de máskor többünket is egyszerre. Nekem ez az elmélkedés úgy negyed-fél óra, míg az ő idejük szerint nagyjából csupán néhány másodperc telhet el. Ezt abból gondolom, hogy ez úgy látszik rajtuk, ha elegendő ideig figyelem őket az életem során, hiszen akár órák, napok, hetek, sőt évek is eltelhetnek, mire megmozdulnak egy picit, vagy pislognak egyet, és akkor is ez nagyon gyorsan, egyetlen pillanat alatt történik meg. Az egyéb reakcióik, mint pl. nevetés meg számomra egész furcsa módon több óráig, de akár egy napig is tarthat. És tapsolnak, amikor véget ér az életemnek egy fontos szakasza, mintha valami nagy teljesítményre jutottam volna, vagy ott le lenne zárva egy történet.

Az egyik alak még feketében is van. Talán azért, hogy még kevésbé látszódjon? Ez az alak, általában ide-oda szaladgál, és valami szerkezettel kattog, amiből néha még valami fény is felvillan. Látom, ahogy a kattanás és a villanás után ránéz a szerkezet hátuljára, s néha bosszankodva nyomkodja azt, máskor elégedett mosollyal nyugtázza a látottakat. Mintha amellett, hogy engem figyel, még valahogy az életemből kiragadott képeket is rögzítene, és azokat véleményezné ilyenkor. És így aztán néha számára utálatosat lát, máskor meg tetszetőst. Szerencsére többször mosolyog, mint bosszús. Bár még csak felfogni sem vagyok képes, hogy ő mi alapján ítél, mivel néha ugyanúgy bosszús egy jócselekedetemkor, máskor meg mosolyog, mikor szégyellem magam egy tettemért. Ám ezen kívül ő sem csinál mást, ő sem avatkozik közbe, ugyanúgy, mint a többiek, akik végig egy helyben vannak.

Hmm.. Szóval nem avatkoznak be, csak figyelnek. Akkor pedig ők lennének a sokat emlegetett őrangyalok? És arra várnak, hogy hol és mikor kell kiterjeszteni szárnyaikat, hogy ne bukjak el az élet sodrásában? Lehet. Ez azért sokkal megnyugtatóbb lenne, mint a démoni magyarázat...

Mindenesetre nagyon fura, érdekes ez az élmény... Nem merek erről hangosan gondolkodni, mert még  önmagamnak is gyanús, hogy nem vagyok-e esetleg elmebajos... Hiszen ki hallott már olyat, hogy valaki éli az életét, és azt látja, hogy egy sötétség mögött ott vannak valami alakok, és őt figyelik?! Ez kérem paranoid képzelgés!

Mégis... annyira valóságos. Olyan érzés, mintha ők lennének egy színházban a közönség, én meg nem is az életemet élném, hanem csak egy szerepet játszanék egy színdarabban. Ezt még az is alátámasztja, hogy sokszor van dezsavű érzésem, vagyis mintha olyan történne, ami már történt. Lehet, hogy van valahol ott a sötétség mögött valaki, aki az egészet megírta és megrendezte? Hiszen maga Isten az, akiről ilyet hiszünk, vagy tudunk! S ha így van, akkor pedig nekem csak az a dolgom, hogy a lehető legjobban eljátsszam a szerepemet.

Lehet, hogy így is van?
Vajon mit mondana erre a pszichológusom? 

Gimesi András Gime
http://about.me/x3dgime
http://facebook.com/Gimephoto
http://gime.hu
http://audiovisions.hu
http://x3dgime.blogspot.com