Megboldogult fiatalkoromban rajongó (vagy nem) nézőként fogalmam sem volt arról, hogyan készül el, épül fel egy-egy színházi előadás. Átszellemülten (vagy nem) ültem a nézőtéren, és élveztem (vagy nem). Egyik meghatározó színházi élményem során (Grabbe: Tréfa, szatíra, irónia és mélyebb értelem, Novák Eszter rendezésében, az Új Színházban, 1997-ben), talán kicsit belegondoltam a háttérbe, ami nem csoda, mert maga az előadás (akkori) formabontóként szintén a hátterekben, több színházi kiszolgáló helyiségben játszódott.

Grabbe: Tréfa, szatíra, irónia és mélyebb értelem, rendező Novák Eszter, Új Színház 1997

Addig fogalmam sem volt arról, milyen a nagyszínpad hátulról, a színészeken kívül még hány és hány ember dolgozik egy előadásban. Pedig a barátnőm színésznek készült (az is lett) és sokszor mesélt a párizsi Conservatoire-béli óráiról, gyakorlatairól, előadásairól. De nekem ez mind-mind olyan távolinak és érthetetlennek tűnt. A színházban a színészek előadásokat csinálnak. Ezt gondoltam. Jó, persze nem, hiszen nem vagyok csökkent értelmi képességű, de így annyira egyszerű leírni, meg aztán akkoriban nem gondoltam, hogy bele kéne gondolni....

Telt múlt az idő és jött a sorsszerű találkozás. Cziczó Attilával és vele együtt a színházzal. Külön érdekes, hogy ezzel párhuzamosan máshol is belekerültem a színházcsinálás rejtelmeibe egy tv-műsor sorozat forgatása kapcsán. Végigkísérhettem számos előadás létrejöttét különböző színházakban, lévén a műsor-sorozat címe Olvasópróba.... Na és akkor elkezdtem kapisgálni a dolgokat. Hűha. Ennyi minden, ennyire sokféle, ennyi (szak)ember. Külön viccesnek tartottam, hogy mindebből csak a színész látszik, pedig ő „csak" egy ugyanakkora értékű láncszeme a produkciónak, mint a többiek. A színészi feladat dettó. És rájöttem, hogy a rendező, az nagyon fontos. Talán a legfontosabb. Cz. Attiláról most nem beszélnék, inkább a többiekről. Mert láttam olyan próbafolyamatot, ahol a dráma nem volt valami jó, a színház és a benne dolgozók átlagosak, a technika kicsit átlagon aluli, pénz kevés. De volt egy rendező (Galgóczy Judit), aki tudta mit akar és (ami a legfontosabb) azt is tudta, hogy hogyan. Az előadás nagyon jó lett (Barta Lajos: Szerelem), legnagyobb csodálkozásomra. Aztán láttam olyat, ahol a darab jó volt, a színházi háttér szintén, szakemberek szintén, a próbafolyamat nagyon ígéretesen kezdődött, aztán elromlott. Gyenge kéz és a részletekbe (főleg interperszonális) beleveszés jellemezte a rendezőt. Hm. Olyan is volt, ahol a darab, színészek, háttér mind-mind nagyon színvonalas és elismert, a rendező pedig fiatal (de a szakma szerint ígéretes, ami úgy is van, mert azóta is tolódik egyre feljebb) és háááát, elképzelések és tudás nélküli. Amúgy az előadás jó lett, de nem a rendező miatt. (A próbafolyamat végén az egyik főszereplő kezébe vette a dolgokat, nagyon röhögtem...).

Szóval, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, a rendezőn (majdnem) minden áll, vagy bukik. (Eddigi tapasztalataim szerint ez úgy képződik le a nézőben és/illetve a szakmában, hogy ha jó az előadás, az a színésznek köszönhető, ha rossz, akkor meg a rendezőnek. Milyen méltatlan és kicsinyes dolog......) Na és láttam megannyi nagyon érdekes (színházi) szakmát, mindjárt összefoglalom. Csak előbb még el szeretném mesélni, hogy persze (egész életemben keresgélő) alkotó lélekként, azonnal akartam én is színházat csinálni. Cz. Attila miatt is, (a vele való beszélgetések nagyon inspirálóak, hosszú, fáradságos és állhatatos munkám van benne, hogy egy idő után beengedett a színházába és elkezdhettem vele dolgozni), meg a látottak miatt is. Azt azonnal éreztem, hogy rendező, hát az nem leszek. (Most mégis próbálkozom kis csoportommal, a Hun vagyunk? c. darabot megrendezni, de erről majd máskor írok) Viszont a díszlet- és jelmeztervezés, nagyon tetszett. Nem állt távol tőlem, hiszen számos belső teret, lakást, kiállítást, installációt terveztem és kiviteleztem már, sőt ruhakollekciót és sportmezeket is, a színházi tér (és ruha) tervezés pedig egy nagyon különös és érdekes dolog. Ééés, mint azt már előzőleg írtam, átment. Elértem, hogy mára a Fészek Színházban ezt csinálhatom, számos más érdekes és kevésbé érdekes munka mellett.

Akkor most következzék egy összefoglalás arról, hogyan is áll össze mindaz, amit színháznak nevezünk.

• Kell egy darab. A darabválasztás nagyon fontos és meghatározó. Mit, miért és mikor, kinek. Össze kell hangolni a belső motivációt (rendező) a jelenkor (nézők) igényeivel.
• Kell egy rendező. Aki választja (jobb esetben) a darabot. Tudnia kell, hogy miért akarja, kivel akarja és hogyan akarja. Tudnia kell belső megfogalmazódásait a darabbal kapcsolatban láthatóvá tenni színházi eszközökkel. Úgy, hogy az érdekes legyen a nézőnek. Már annak a nézőnek, akit ő megszólítani szándékozik. Nagyon kell tudnia az emberi természetet ismerni, az emberekkel bánni. Jó színészvezetés nélkül nem lehet jó az előadás. Látnia kell térben. Látnia kell a fényt. Hallania kell a hangot. Persze már akkor, amikor még csak a darabot kiválasztja. Jól kell tudnia választani. A színészekben és más munkatársakban is. És mindezt tudnia is kell, meg éreznie is, és kell még valami. Ezt nem tudom leírni, nincs rá egyszerű szó. Valami, ami benne van, ami inspiráló, különleges, kicsit misztikus, valami utánozhatatlan és egyedi. Azt hiszem ezt hívják tehetségnek, vagy művészetnek. A jó rendezőben ez megvan, az átlagos meg mindet megtanult és jobb esetben jól alkalmazza. Fúúú, nagyon komplex mindez, még nagyon sokat tudnék mondani róla, de nem teszem. Inkább leírom, hogy egy jó rendező nekem a minden. Csodálom és irigylem is egyszerre.

• Na és aztán kellenek színészek. A rendező választása (jobb esetben). Ha sikerül a választás, egymásra talál darab, rendező és színész. A jó színésznek kisujjában van a színészmesterség csínja-bínja és persze neki is megvan ez a bindzsis dolga, mint a rendezőnek. Értenie kell a darabot, a rendezőt, sőt akarnia is kell. Magáévá tenni a szerepet. Élvezni a játékot. Jaj és még mennyi minden, de erről szerencsére nagyon sok helyen olvashattok, hiszen a színész van a kirakatban, róluk, tőlük sok mindent megtudhatunk.
• Kell rendezőasszisztens. Aki mindent elintéz. Egyeztet minden résztvevővel, megrendel, felír, számon kér, kelléklistát készít, mindenről tud. Jó rendezőasszisztens nélkül is lehet jó előadást csinálni, de sokkal nehezebb. Jó rendező, jó rendezőasszisztenst választ.
• Kell(ene) dramaturg. A dramaturg ismeri a kultúra írott és íratlan történetét. Átfogó színház és irodalomtörténeti ismeretei révén, tevékeny módon részt vesz az alkotó folyamatokban. A rendező munkáját segíti. Az igényes dramaturg idegen nyelveket is kiválóan értő és beszélő, fordítói munkára is alkalmas. Feladatai közé tartozik a bemutatandó színjátékszövegek lektorálása, véleményezése, átdolgozása. A jó dramaturg ráhangolódik társaira, együttműködik a rendezővel és a színészekkel; összeköti az alkotókat a drámával. Szakmai segítséget nyújt az írónak anélkül, hogy a műbe túlságosan beleavatkozna.
• Kell zeneszerző, vagy zenei szerkesztő. A rendező igényei szerint, már a próbafolyamat előtt elkészíti zenéjét, zenei betéteit. A próbafolyamatban már nem vesz részt aktívan.
• Kell fővilágosító. A rendező instrukciói alapján fény forgatókönyvet készít a szövegkönyvre. Ha megfelelő fantáziával rendelkezik, a rendezőnek ötletet is adhat, hogyan lehet elérni egy hangulatot, funkciót, fény segítségével. Ismernie és értenie kell a legújabb fénytechnikai berendezéseket, tudnia kell, mihez milyen eszköz szükséges, az hogyan működik.
• Kellenek világosítók, akik a fővilágosító irányításával a fénytechnikai eszközöket beállítják, kezelik, javítják, építik.
• Kell hangmérnök, aki hangforgatókönyvet készít a rendező utasításai alapján a szövegkönyvre, az előadáshoz szükséges hangtechnikai eszközöket beállítja és kezeli.
• Kell technikus, aki az elkészült fénytechnikát és hangtechnikát a próbák és előadások alatt kezeli a forgatókönyvek alapján. Jobb esetben külön személy kezeli a fényt és hangot, de sokszor mindent egy ember végez. A jó technikus, ismeri és érti a technikai eszközök működését, kezeli a sokszor nagyon bonyolult irányítópultokat, jó és gyors problémamegoldó-képességgel rendelkezik, nem esik pánikba a technika ördöge révén. Könnyen ráhangolódik az előadásra, a rendezőre, megérzi az ütemet, pontosak és észrevétlenek a váltásai.
• Kell díszlettervező. Talán ő beszél leghamarabb a rendezővel az elkészülő előadásról. A rendező igényei szerint (funkcionális és hangulati igények) elkészíti a díszlettervét, melyet (jobb esetben) makettoz is. A rendezővel való beszélgetések és egyeztetések során alakul véglegessé a terv. Fontos persze az is, hogy mekkora pénzkeret áll rendelkezésre a díszlet elkészüléséhez. A jó díszlettervező tulajdonképpen alkalmazott művészeti tevékenységet végez. A rendező igényei, a tér adta lehetőségek, a meglévő eszközök és a pénzügyi keret összehangolásával alkotja meg díszletét, melynek erősítenie kell az előadás üzenetét és művészi értéket is kell hordoznia. Jobb színházakban a próbafolyamatra készül egy lebutított díszlet, ami funkcionálisan mindent tud, csak még nem szép. A próbák során még alakulhat, ha valami nem jól működik, vagy mégsem úgy kell, stb., tehát a díszlettervező is végigkíséri a próbafolyamatot. A főpróbahétre pedig elkészül a szép és míves díszlet.
• Kell jelmeztervező. Munkája kb. ugyanaz, mint a díszlettervezőnek, de ő a színészekkel is egyeztet. Jó emberismerettel rendelkezik, jelmezei mind a rendező, mind a színészek igényeit jól szolgálják és persze amellett szépek, vagy olyanok, amilyennek lenni kell és illeszkednek a színpadképbe is. A jelmezeknek a lehetőségek szerint praktikusnak, könnyen fel- és levehetőnek, jól tisztíthatónak kell lenni. A rendezővel való beszélgetés és egyeztetések után az olvasópróbára hozza a ruhaterveket, anyagmintákkal. A próbafolyamat alatt általában készül egy próba-jelmez, ami alakban, funkcióban olyan, mint a végleges, de sokkal egyszerűbb és olcsóbb kivitelben készül. Ez akkor nagyon fontos, ha a jelmez viselése nem egyszerű. Pl. abroncs, uszály, fejdísz, furcsa cipő. A színésznek szoknia kell a ruha viselését, tudnia kell kihasználni előnyeit, ezért fontos a próbák során a jelmez. A főpróbahétre aztán elkészül a végleges szép jelmez is.
• Kell színpadmester, aki felelős a színpad minden dolgáért, a díszletépítőkért, a díszlet elkészüléséért és újbóli felépítéséért, a kellékekért és kellékes(ek)ért. Ő is ott van a próbafolyamatban, a próbák előrehaladtával növekszik a munkája. Tudnia és ismernie kell a díszlet minden esztétikai, funkcionális és anyagigényét. Gazdaságosan, hatékonyan és ügyesen kell tudnia megoldani mindent, ami a díszlet felépítésében és funkcionalitásában felmerül. Jól és szervezetten kell tudnia irányítani a díszletépítőket.
• Kell(enek) díszletépítők, akik a színpadmester keze alá dolgozva felépítik a tervek alapján a próba- majd a végleges díszletet, aztán lebontják, szakszerűen, sérülésmentesen tárolják és újból és újból felépítik.
• Kell kellékes. Ő szerzi be, készíti el, készíti elő, tárolja az összes kelléket. A próbákon és az előadásokon jelen van, gondoskodik róla, hogy minden kellék oda és akkor kerüljön, ahova és amikor kell. Ez nagyon izgi. Egyébként pedig nagy fantáziával és praktikummal kell rendelkezni, ismernie kell az újabb anyagokat is, mit, miből, hogyan lehet csinálni. Pl. hogyan lehet előállítani egy adott ponton eltörő és füstölgő urnát, úgy, hogy abból a néző semmit ne vegyen észre. (most ezen töröm a fejem)
• Kell jelmezkivitelező. A jelmeztervező tervei alapján elkészíti a jelmezeket. A jó jelmezkivitelező összhangban dolgozik a jelmeztervezővel. Tisztában van a stílusjegyekkel, az anyagok természetével, tudja mit hogyan kell elkészíteni.
• Kell öltöztető. Ő kezeli, tisztítja, tárolja, javítja a jelmezeket. Előadások előtt és alatt öltözteti a színészeket, különös tekintettel a gyors jelmezváltásokra.
• Kell sminkmester. A rendezővel, jelmeztervezővel, színészekkel együttműködve alakítja ki sminktervét, melyet a főpróbahéten már el is készít. Az előadások előtt elkészíti a színészek sminkjét, az előadás alatt pedig a színfalak mögött korrigál, javít.
• Kell fodrász. Ugyanaz, mint a sminkmester, csak hajban.
• Kell súgó. A jó súgó nagyon ismeri a szövegkönyvet és a vele dolgozó embereket. Hatékonyan, észrevétlenül dolgozik alá a színésznek. Ismeri a színészek szokásait szövegmondásban. Ott és úgy segít, ahogy a színésznek a legjobb. Meg kell mondjam, szerintem ez egy nagyon nehéz feladat. Súgó a próbafolyamatok alatt szükséges a legjobban, amikor még nem teljesen biztos a színész szövegtudása. A mai színházakban már egyre kevesebbet használják előadások alatt a súgót. Sok színházi tér eleve nem teszi lehetővé használatát, mert egyszerűen nincs hová tenni. Mert olyan hely kell, ahol mindenhonnan rálátnak és ő is lát.
• Kell ügyelő. A próbák és előadások alatt ő tartja számon, hogy minden és mindenki a megfelelő helyen legyen. Általában egy mikrofon előtt ülve, fojtott hangon adja utasításait, ki, mikor, hova, mit.
Azt hiszem ennyi szakmai ember kell egy színházi előadás elkészültéhez. De mielőtt bárki felsóhajtana, nem itt még nincs vége, mert egy színház működtetéséhez még sok minden más is kell. Nézzük.
• Kell egy gazdasági és egy művészeti vezető. Előbbi a színház anyagi és ismertségi helyzetéért, utóbbi a művészi munkájáért felelős. Általában érdekeik ütköznek. 
• Kell társulatvezető, aki az alkotóközösség közösségi dolgaiért felel.
• Kell művészeti titkár, aki mindent intéz. Személyi egyeztetések, műsorterv, média megjelenés, beosztások, vezetői utasítások, stb. el lehet képzelni.
• Kell könyvelő.
• Kell gazdasági ügyintéző.
• Kell (és a mai világban különösen fontos) pályázatfigyelő és író.
• Kell közönségszervező. Húú ez nagyon fontos. Hiába egy jó előadás, ha a kutya sem nézi meg.
• Kell jegyszedő és előadás alatti közönségügyelő.
• Kell takarító.

Hát ennyi minden kell. Remélem nem hagytam ki semmit. Ha jól számolom ez 30 féle dolog. Ha úgy tetszik: szakma.

Most jön a vicces része. Ezt a 30 féle dolgot (a darabot és színészeket kivéve) a mi színházunkban sokkal kevesebben végezzük. Tulajdonképpen ketten. Cz.Attila ír, darabot választ, rendez, zenei szerkeszt, zeneszerez, játszik, technikuskodik, fővilágosít, hangmérnökösködik, díszletépít, közönségszervez, tanít, fiatalokkal foglalkozik, média megjelenéssel és népszerűsítéssel foglalkozik, színházi blogunkat és web-oldalunkat, fb megjelenésünket szerkeszti, karbantartja, titkos és nem titkos kimutatásokat, elemzéseket, statisztikákat készít és vezet különféle táblázatokban eredményeinkről és teljesítményünkről, azt hiszem ezt imádja a legjobban. A zeneszerzésbe Ján is bekapcsolódik bizonyos daraboknál. Tamás és (Nyulassy) Attila is rendez egy-egy darabot. Máté elvileg színpadmester és technikus, de mióta egyetemre jár, már (sajnos) kevesebbet tud vállalni. A közönségszervezésbe a társulat tagjai is részt vesznek. A takarítást, ügyelést, blog-bejegyzések írását is a társulat végzi. Jómagam pedig gazdasági ügyintézek, pályázatot figyelek és írok, könyvelek, különféle szervek felé a megfelelő regisztrációkat jelentéseket, egyebeket beküldöm, mérleget és közhasznúsági jelentést készítek, közgyűlést bonyolítok, szóval minden irodai és üzletviteli munkát én végzek. Ezeket nem szeretem. Szeretek viszont társulatvezetni, rendezőasszisztenskedni, beleszólni művészeti dolgokba, plakátterveket és szóróanyagokat tervezni, díszlettervezni, díszletkivitelezni, kellékkivitelezni, díszletépíteni, jelmeztervezni, ja sminkelni, fodrászkodni, öltöztetni és kellékeket előkészíteni/ elpakolni nem szeretek.

A mi kis színházunkban tulajdonképpen megvan minden, ami kell a színházcsináláshoz, csak minden kicsiben van. Nekünk mégis óriási. Az, hogy elértük, hogy fenntartjuk, hogy működik, hogy van technika, hogy vannak nézők, előadások, jelmeztár, díszlettár, társalgó, hogy fejlődünk, növekszünk, haladunk. Dejó.

Ja, persze, tulajdonképpen nem is erről szándékoztam írni, hanem arról, hogy az én részfeladatom miféle és hogyan illeszkedik az egészbe. Az a baj, hogy már olyan sokat írtam. Meg mindjárt előadás kezdődik és kéne mennem tevékenykedni. Még képeket is kell keresnem. Szóval nem írom le. Na jó annyit igen, hogy a díszlettervezést és jelmeztervezést szeretem a legjobban. Attilával meg külön jó dolgozni, mert már a darabválasztásnál sokat beszélünk. Mindig elmondja milyen lesz az előadás, és tényleg olyan lesz. Ez olyan hihetetlen. A díszletnél/jelmeznél is pontosan megmondja, mit kell tudnia a díszletnek/jelmeznek. Azt is, hogy milyen hangulatú legyen, milyen többlettartalmat kell, hogy közöljön, azokat a dolgokat, amit nem szavakkal akar kifejezni. Én tudom, mink van, mennyi pénzünk van, ezeket összerakom a fejemben a saját ötleteimmel, elképzeléseimmel, fantáziámmal. Elmondom Attilának, egyeztetünk (néha vitatkozunk, mindig ő győz...), alakítok, módosítok, vásárolok, Attilával fűrészelünk, miegymás, és kész lesz. Van amikor, hamar, van amikor nem hamar. Akkor Attila nagyon ideges, úgy meg nem tudok dolgozni, az kicsit baj, de végül minden jó lesz. Mindig jó lesz. És aztán meg ülök, és nézem és nem hiszem el, hogy ezt én csináltam, és mindig kapok pozitív visszajelzést és olyan nagyon szeretem ezt az egészet. A színházat, a mi kis Fészkünket.