A rendező kitalálja mit akar megrendezni. Van egy elképzelése, egy terve, egy képe a dologról. Egy szövegkönyv. A színészek kiválasztása. Elvállalják. (Vagy nem.) Az egyeztetések, időpontok, megbeszélések, olvasópróbák. A rendező már tisztább és élesebb képet lát a dologról. Az első próbák. A rendező - esetleg egy kis segítséggel - elkezdi látni a színpadképet. A próbák sűrűsödnek, a színészek - jobb esetben - megtanulják a szöveget, próbákra járnak. Az előadás kezd összeállni mind a rendező, a látványtervező és a színészek fejében.

A próbákon egyre jobb a teljesítmény, a színészek már nem csak toporognak a színpadon. Tudják, hogy hol a helyük, mit kell csinálni a jobb kezükkel és hol a bal bokájuk. A premierhez közel már nem csak egy-egy jelenetet próbálnak, lassan az egész előadást egyben nyomják le. Megvan a díszlet és a jelmez. Az utolsó próbák. Az izgalomban, adrenalinban, félelemben és izzadtságban fürdő premier. Az előadás bemutatva.

Nagy vonalakban kb. így készül el az amit a néző lát. Persze a sorrend néha kavarodik, a szöveg még nincs meg a próbák elején, a premier előtt egy kis próbaként tartunk egy nyilvános főpróbát a társulat tagjainak. Nem mindenkinél áll össze egyszerre a teljes kép. Valaki már az első próbán látja, hogy milyen lesz az egész, valaki pedig csak a premieren döbben rá, hogy milyen is lett. Természetesen a nézők visszajelzése is befolyásolja a színész és a rendező gondolatait, de én úgy gondolom, hogy az elkészülés és a próbák a legfontosabb, a mérvadó rész egy előadás életében.